Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1895
5 tására, ezek szolgálnak mintegy szemléltető eszközül. Ezeknek nem annyira az észben, mint inkább a szívben kell nyomot hagyniok s általuk a gyermek lelkivilágát képezzük és finomítjuk. Ezen nevelési munkánkban nemcsak ezek a mint neveztem, szép tantárgyak segítenek, bö alkalmat nyújt erre a mindennapi érintkezés is. A kisebb gyermékeknél ezen az úton érünk el legtöbbet, a nagyobbaknál inkább amazon. Fel kell tehát minden kínálkozó pillanatot használni, érdeklődnünk kell a lelki működés legapróbb mozzanata iránt is, bele kell hatolni s bele kell magunkat élni a gyermek érzelmi világába, a cselekedetek rugóit megtalálni, Ítélni s végre megkeresni a leghelyesebb módot, bogy a fonalakat a kezeinkben összpontosíthassuk s a gyermeket a helyes úton vezethessük. Megkeresni a leghelyesebb módot, mondom. Igen, ez nagyon fontos s egyúttal nagyon nehéz is, mert a túlságostól őrizkedni kell. Tévedünk, ha pld. azt hisszük, hogy nekünk csak azt kell elérnünk, hogy a gyermek föltétlenül szótfogadjon s ezért mindég szigorúnak és kérlelhetetlennek mutatjuk magunkat. Ezt a czélunkat valószínűleg el is érjük s a gyermek, lám milyen jónak látszik, de vajon, ha azután felszabadul a kemény kéz alól, akkor is ilyen jó lesz-e?! Félelmében engedelmes, de el is idegenedik tőlünk, mi pedig túlságos szigorúságunk által mintegy pánczélba burkoljuk belső világát s engedjük abban szabadon fejlődni mind a jót, mind a rosszat. Csoda lesz, ha az utóbbi el nem nyomja az előbbit! Viszont, ha túlságos engedékenyek, gyöngék vagyunk, hogyan bírjuk akkor a minden gyermekben jelentkező rosszat elnyomni, kiirtani, mikor ahhoz mennyi erő, mennyi akarat kell! Keressük a középutat! Szeressük a gyermekeket, akarjuk a javukat s legyünk okosan következetesek. A szeretet melege alatt megnyílik a lelki világuk, mint a hogyan tavaszszal a nap melege kicsalja a természet kincseit s bár sokszor szomorú látvány tárul szemeink elé, mert a virág mellett ott nő és hatalmasodik a paréj is, nem szabad csüggednünk. Fáradhatatlan munkával és lankadatlan jóakarattal a paréjt kiirthatjuk vagy legalább is ártalmatlanná tehetjük s elérhetjük, hogy a lélek meg
