Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1895
6 tisztulva, csak a nemesebb érzéseket tűri meg magában s ezek iránt lesz leginkább fogékonnyá. Ezt is megkívánja tölünk a család s feládatunkat ösmerve, ennek is szenteljük erőinket. Nem csodálnám, ha akadna, aki sokalná a magunkra rovott kötelességeket s azok teljesítését elérhetetlennek tartaná. A ki soknak találja, annak igaza van s az átmérte gondolatban s teljességében felfogta feladatunk nagyságát és fontosságát. Oly nagy az tényleg, hogy egyedül nem vagyunk képesek megfelelni neki. Szükségünk van a családra, amint viszont neki is az iskolára. Kötelességünk közül az első, t. i. a tanítás egészen a mi dolgunk s a családnak csak kis, de azért elég fontos rész jut belőle. Máskép áll ez a második, a nevelés munkájában. Itt a családé az oroszlánrész. A gyermek legtöbb idejét otthon tölti, lelkét a család körében érik a legtöbb és leghatásosabb benyomások, természetes, hogy igy a nevelés legtöbb mozzanata a családra marad, hisz a tanítónak alkalma sem nyílik rá. Ki is nevelje a gyermekeket, ha nem első sorban a szülő s ép azért, ha ezt elmulasztja, vagy épen a mi működésünkkel ellenkező szellemben teszi, hiában várunk mi, vagy remél a szülő az iskola hatásától teljes eredményt. Vannak tehát nekünk is követeléseink a csaláadal szemben. Említettem, hogy a tanításnál is van a családnak szerepe. Ez abból áll, hogy gondoskodik róla, hogy a gyermek iskolai leczkéit pontosan elvégezze. Tartsa a szülő ezeket a gyermek első kötelességének, oltsa bele a gyermekbe is ezt a hitet s tanítsa rá, hogy a kötelességnek, az egészséget kivéve, kényelmet, élvezetet, mindent áldozni kell tudni. Ez a feladatok említésénél, túlságnak látszik, pedig korántsem az. Ha gyermekkorában megengedjük, hogy lelkiismeretével megalkud hassák, ne csokálkozzunk, ha ezt azután nagy korában rendes szokásává teszi. A családtól először is azt kívánjuk tehát, hogy az iskolai feladatok megbecsülésével s azok pontos elkészíttetésével a gyermekben a kötelességtudást fejleszsze s ápolja. El is lehet ezt érni elég könnyen, csak lásson a gyermek a szülőben igazi komolyságot ez iránt s legyen az ideje okosan, jól beosztva.
