Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1893
B) Adatok iskolánk ez évi történetéhez. Midőn visszatekintünk a lefolyt 1893/4-diki tanévre, nem akadunk semmiféle oly nevezetesebb mozzanatra, melyről rendes adataink során kívül kellene megemlékeznünk. A szokott módon történt beiratások után ugyanis szept. 6-án Nt. Horváth Sándor lelkész ur által végzett istentisztelettel kezdtük meg a tanítást, mely az év végéig minden egyes osztályban zavartalanul, rendesen folyt. Polgári leányiskoláink osztályai a kolera-járvány okából, a magas kormány által kibocsátott rendelet következtében, szeptemberben zárva voltak ugyan; de ezen szünet a tanév elejére esvén, nem okozott nagyobb zavart, a mennyiben, az évközti szünnapok megrövidítésével a mulasztást pótolván, ezen osztályokban is az előirt tananyagot kellően befejezhettük. Évközben nt. Bach át Dániel főesperes ur összes osztályainkat több Ízben meglátogatta, szintúgy Dr. Szontágh Äbris és Beliczay Béla urak mint iskolabizottsági tagok e(gyes osztályokban hallgatták meg a tanítást, Dr. Korotnai Árpád kerületi orvos ur pedig egészségi szempontból ez évben kétszer vizsgálta felül tanintézetünket. — Október 31-én megünnepeltük a reformatio emlék napját a főváros összes evang. hitvallású tanulókkal együtt, mely alkalommal Lutherunk hatalmas „Erős vár“-ának elzengése után tiszt. Ka ez ián János hitoktató ur az oltár előtt szép imát mondott, Paulik János hitoktató ,ur pedig az ünnepi szónoklatot tartotta, lelkes szavakban fejtegetvén ezen ünnepünk jelentőségét és hithűségre buzdítván serdülő ifjúságunkat. — Január 5-én, mikor a magyar társadalom hazánk koszorús Írójának, Jókai Mórnak, 50 éves jubileumára magasztos ünnepélyt rendezett, iskolánk is, minden egyes osztály a gyermekek fejlődési fokához mérten külön ünnepelt. És a midőn a nagy-hétben Kossuth Lajos elhunyta által az egész nemzet mély gyászba borult, mi is méltattuk növendékeink előtt az elköltözöttnek hervadhatatlan érdemeit, megmagyarázván nekik, mi volt Ő a magyar nemzetnek és mit vesztett benne szeretett hazánk. — Iskolánknak külön is okozott a rideg halál nagy veszteséget, a mennyiben elragadta tőlünk a gyülekezet egyik érdemes gondnokát, F r i e d e n 1 i e b i F r i c z Hugó urat, ki mindig meleg érdeklődéssel viseltetett tanügyünk iránt, ki sok éven át, különösen mint vizsgabiztos, fáradhatatlan buzgósággal észlelé iskoláink fejlődését és jóakaró felszólalásai által sok üdvös intézkedés életbeléptetését elősegité. Legyen áldott emléke! A tantestületben változás a lefolyt évben nem volt, legfőlebb csak annyiban, hogy az eddig ideiglenesen alkalmazott kézimunkatanitónők közül Kardeván Ida kisasszony rendes kézimunkatanitónőnek választatott meg és mint ilyen az országos nyugdíjintézetnél bejelentetett, — S c h u 1 e k Vilma kisasszony és özv. G e r z s ó K á r o 1 y n é asszony pedig mint s e g é d-kézimunka- tanitónők állandósittattak és a gyülekezet saját nyugdíjintézetébe felvétettek. Szintúgy örömmel jelenthetjük, hogy a tavalyi értesítőnkben részletesebben jelzett nyugdíjügyünk főkép Dr. Zsigmondy Jenő Syndikus és Vetsey István iskolafel ügyelő urak 2
