Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888

14 viseletre, az igazságszeretetre, a haza- és hivatás­szer et etre s mindazon szép erények- és tulajdonságokra, melyek az embert igazán nemessé teszik és az Istenhez való hasonlatos­ságára emelik. Tisztaság! Ennek ellentéte: a szenny, undort kelt és még soha jelképe nem vala a szépnek és jónak! A kis gyermek, amint a világra jön, tisztán tartatik vagy tartandó; tisztán teste, ruhács­kája és ha az igy következetesen folytatódik, oly annyira hozzá szokik a kicsike ezen szép tulajdonsághoz, hogy: amint mondani szok­tuk, második természetévé válik. Szoktassuk azonban ahhoz is, hogy necsak a maga dolgait, hanem másokét is mindenkoron megkimélje. Ha igy külsőleg nem kedveli, nem töri meg a gyer­mek a foltokat, bizonyára arra is lehet következtetni, hogy bel­sejét, szivecskéjét is menten fogja tartani a mocsoktól. Avagy nem szoktunk-e az ember külsejéről annak belsejére, „erényeire“ is mindjárt következtetni ? Takarékosság! Ehhez a gyermeket is kora ifjúságától nemcsak lehet, de kell is szoktatnunk. Ezen erény alapkövének letételére szintén a szülői ház van hivatva. Es erre nekünk ma­gyaroknak nagy szükségünk van, mert uton-utfélen halljuk józan gondolkozású embereinktől: „nem tudunk takarékoskodni, pazar nemzet vagyunk!“ Súlyos, és fájdalom, igaz vád, miről mindenki meggyőződhetett már, ki csak a szomszéd tartományokban, Német­vagy Svájczországban járt! Hányszor feledkezünk meg arról, hogy krajczárokból lesz a forint és hogy a megtakarított sok kevés mégis idővel jelentékeny összegre nőhet egykoron, midőn erőnk már fogyófélben van, vagy visszavonulás esetében, vagy gyerme­keink neveléséhez oly jól fog esni, oly nélkülözhetetlen valami! A takarékossággal más szép erény is karöltve jár, t. i. az elégedettség. Oh, mely nagy kincsesei bir az olyan ember, ki azzal a kevéssel, a mit magának becsületes úton-módon szerzett be is éri; ki nem törődik a nagyok és gazdagok palotáival, ki nem irigyli szép lovaikat, hintóikat, ki nem vágyik az ő sok ara­nyuk, vagyonuk után, hanem ki lelkének legbensőbb érzésével mondhatja: „gondomat rád vetem, Istenem, én csak tisztemet kö­vetem.“ Az, ki megelégedett sorsával, annak emez vagy amaz fölös­leges dolognak nélkülözése sem esik nehezére. Igen ám, de azért ne gondolja senki, hogy ezen tulajdonokkal az ember tán a világra jön; oh nem, ezt is, mint sok mást, tanulni kell, csak hosszas gyakorlat után sajátíthatók el ezen erények. Itt is, a szülőknek és mindazoknak, kik hivatva vannak, a gyermekre befolyást gyakorolni, jó példával kell előjárniok; neveljék jó korán a gyermeket már

Next

/
Oldalképek
Tartalom