Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888
14 viseletre, az igazságszeretetre, a haza- és hivatásszer et etre s mindazon szép erények- és tulajdonságokra, melyek az embert igazán nemessé teszik és az Istenhez való hasonlatosságára emelik. Tisztaság! Ennek ellentéte: a szenny, undort kelt és még soha jelképe nem vala a szépnek és jónak! A kis gyermek, amint a világra jön, tisztán tartatik vagy tartandó; tisztán teste, ruhácskája és ha az igy következetesen folytatódik, oly annyira hozzá szokik a kicsike ezen szép tulajdonsághoz, hogy: amint mondani szoktuk, második természetévé válik. Szoktassuk azonban ahhoz is, hogy necsak a maga dolgait, hanem másokét is mindenkoron megkimélje. Ha igy külsőleg nem kedveli, nem töri meg a gyermek a foltokat, bizonyára arra is lehet következtetni, hogy belsejét, szivecskéjét is menten fogja tartani a mocsoktól. Avagy nem szoktunk-e az ember külsejéről annak belsejére, „erényeire“ is mindjárt következtetni ? Takarékosság! Ehhez a gyermeket is kora ifjúságától nemcsak lehet, de kell is szoktatnunk. Ezen erény alapkövének letételére szintén a szülői ház van hivatva. Es erre nekünk magyaroknak nagy szükségünk van, mert uton-utfélen halljuk józan gondolkozású embereinktől: „nem tudunk takarékoskodni, pazar nemzet vagyunk!“ Súlyos, és fájdalom, igaz vád, miről mindenki meggyőződhetett már, ki csak a szomszéd tartományokban, Németvagy Svájczországban járt! Hányszor feledkezünk meg arról, hogy krajczárokból lesz a forint és hogy a megtakarított sok kevés mégis idővel jelentékeny összegre nőhet egykoron, midőn erőnk már fogyófélben van, vagy visszavonulás esetében, vagy gyermekeink neveléséhez oly jól fog esni, oly nélkülözhetetlen valami! A takarékossággal más szép erény is karöltve jár, t. i. az elégedettség. Oh, mely nagy kincsesei bir az olyan ember, ki azzal a kevéssel, a mit magának becsületes úton-módon szerzett be is éri; ki nem törődik a nagyok és gazdagok palotáival, ki nem irigyli szép lovaikat, hintóikat, ki nem vágyik az ő sok aranyuk, vagyonuk után, hanem ki lelkének legbensőbb érzésével mondhatja: „gondomat rád vetem, Istenem, én csak tisztemet követem.“ Az, ki megelégedett sorsával, annak emez vagy amaz fölösleges dolognak nélkülözése sem esik nehezére. Igen ám, de azért ne gondolja senki, hogy ezen tulajdonokkal az ember tán a világra jön; oh nem, ezt is, mint sok mást, tanulni kell, csak hosszas gyakorlat után sajátíthatók el ezen erények. Itt is, a szülőknek és mindazoknak, kik hivatva vannak, a gyermekre befolyást gyakorolni, jó példával kell előjárniok; neveljék jó korán a gyermeket már
