Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888
15 arra, hogy az életben nem folynak mindig úgy a dolgok, a mint mi kívánjuk, hanem, hogy sokkal könynyebben fogunk haladhatni ez életpályán keresztül, ha itt-ott nélkülözésekkel is megismerkedtünk. Mire való tehát sok szülőnek azon eljárása, hogy nem csak magára, de különösen leánygyermekeire annyi mindenféle czaf- rangos ruhát ráaggat, mely sem polgári állásuk, sem pedig vagyon állapotuknak nemcsak meg nem felel; sőt ellenkezőleg: merő ellentétbe jön azzal. Hiszen, némelyek valóságos hajszát visznek véghez a divat után. A ki kételkedik állításainkban, vegye magának azt a fáradságot s látogasson el holmi nyilvános helyre, sétatérre sat. Nincs mit csudálni, ha az ilyen emberek előbbre nem haladhatnak. A helyett, hogy a test s a lélek kellőképen tápláltatnék, a kereset üres külsőségekre lesz fordítva! Az ilyenekkel tehát fel kell hagyni, hadd lépjen a természe- tesb életmód a maga jogosultságába, márcsak a gyermekek érdekében is! Engedelmesség. Tanítsuk gyermekeinket az engedelmességre; arra, hogy azt, a mit nekik parancsolunk, azonnal meg is tegyék. Figyeljünk azonban arra, hogy mit parancsolunk nekik, hogy azt végbe is vihessék. Rousseau erre vonatkozólag ezeket mondja: „iparkodjunk megértetni a gyermekkel saját tehetetlenségét, gyengeségét, függő állapotát, tudja meg az mihamarább, hogy a gondviselés hová, mely fokra állította, úgy, hogy azt soha túl ne lépje!“ Mivé lett volna a világ engedelmesség, alárendeltség, ezen erények erénye nélkül ? Hogyan képzelhetnénk magunknak katonaságot rend, subordinate nélkül ? hogyan iskolát, házat, mely a fegyelemnek hiányában lővén, mindenki a maga esze s kedve szerint cselekednék! Mint mindent tanulni kell, úgy az engedelmesség elsajátítása sem olyasmi, mi magától jő; korántsem! akarod gyermekedet későbbi éveiben sok kellemetlenségtől, sőt sok esetben szerencsétlenségtől is megóvni, megőrizni: szoktasd életének leggyengébb korától fogva az engedelmességre! Szoktassuk gyermekeinket a rendhez. Ez pedig abban áll, hogy mindent jókor és az őt illető helyén végezzünk. Az iskola a rendet nem nélkülözheti és azáltal, hogy növendékeit ezen szép erényre szoktatja, igen nagy s fontos szolgálatot tesz a gyermekeknek jövőjükre való tekintettel is; mert a rend időt, erőt, fáradságot kiméi és megóv sok kellemetlenségtől. Rend által vagyonosságra tehetsz szert, mig ellenben rendetlenség már igen-igen sok jóllétnek a megölője lön. A közmondás azt tartja, hogy „rend a lelke mindennek“, és nincs okunk ezen igazságon kételkednünk, mert napról-napra meggyőződhetünk róla.
