Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887

ben. Annál zsúfoltabbak a közmulatóhelyek még hétköznapokon is. S ha sok családapa gyermekeivel egy vasárnap délutánt a „természet templomában“ töltött, nem mulaszthatja el, hogy este azok élén be ne vonuljon egy-egy borházba vagy útszéli csárdába, a hol a bortól neki heviilt mesterlegények sikamlós népdalokat zengedeznek, vagy katonák és cselédleányok tánczolnak s enye- leguek. S vájjon az itt látottak- és hallottakból szerezhetnek-e a gyermekek oly benyomásokat, melyek az ő szívókét vallás-erkölcsi tekintetben helyes irányban fejleszthetnék? - Az, hogy a szülök gyermekeiket isteni-tiszteletre vezessék — főleg városon, különösen itt a fövárpsban — a ritka esetek közé tartozik. Még azzal sem igen törődnek, hogy gyermekeik a legfeljebb egy-két heti órára korlátozott vallástanítást pontosan és szorgalmasan látogassák. Az egyházra sokan csak akkor áldoznak filléreikkel, midőn erre esketési, keresztelési vagy temetési alkalmak miatt kénytelenek; az iskola fenntartására csak akkor és addig járulnak, inig gyermekeik iskolába járnak, s ekkor is — ha csak lehet — a tandíj-fizetés alól fölmentetik magukat. S hányszor voltunk már tanúi annak, hogy egy némely apa az iskolai beiratás alkalmával — gyermeke füle hallatára — azzal kérkedett, hogy ő egy „positiv“ vallásnak sem híve s gyermekét is felekezetnélkűli irányban szeretné taníttatni. — S vájjon az ily apák milyen vallás-erkölcsi szellemet olthatnak gyermekeikbe otthon a családi körben ? — Nagyon sokat kellene elmondanunk, ha e kérdést tovább akarnók fejtegetni, de ez messze térítene el bennünket főtárgyunktól; azért elégedjünk meg ezúttal pusztán azzal, hogy e veszélyes irányzatra egyszerűen rámutattunk, jelezve azt, hogy az iskola ismeri a vallásos érzület ez ördögét, s — a mennyire tőle telik — igyekszik is ellene küzdeni.

S a hol az isteni-iélelemre, az egyházi intézmények tiszteletére úgyszólván mitsem adnak: lehet-e várni, hogy ott a vilá gi hatóság s annak a közjóra irányzott mindennemű intézkedése illő tiszteletben s tekintélyben részesíttessék ?

Az iskola — hivatása szerint — azt tanítja: „Minden lélek a felső hatalmasságnak engedelmes legyen!“ — a miben a köteles tisztelet is benne foglaltatik. - S hányszor van alkalmunk azt tapasztalni, hogy egyes családokban oly férfiakról. a kik a közbizalom által elöljárói polczra emeltettek, tiszteletlenül sőt sértőleg nyilatkoznak még pedig gyermekek előtt. Nem ritkán az iskola, a tanító részesül hasonló méltatlan megitél- tetésben. — Nagy tévedés azt hinni, hogy az ily eljárás a gyermekekre nem gyakorol káros hatást. Oly gyermekek, a kik ily szellemben neveltetnek, korán hozzászoknak ahhoz, hogy minden-