Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
23 gyermek, a ki öntudatra ébredésének kezdetétől fogva erkölcsi tekintetben is egészséges környezet befolyása alatt nevelkedhetek; a hol a szülőket kölcsönös szeretet és egyetértés szelleme hatja át; a hol a háztartásban szigorú rend s a gyermeknevelésben józan elvek uralkodnak. A példa, a melyet itt lát, mélyen bevésődik leikébe s életének későbbi szakában is mindvégig utánzandó minta gyanánt fog előtte lebegni. Csakhogy — fájdalom! — az ily mintaszerű családi élet mai nap már ritka helyen található fel. Sok családban a házastársak élete folytonos egyenetlenkedés, álladó liarcz és háború. A gyermekeket nem isten áldásának, hanem alkalmatlan tehernek tekintik. Az apa alig várja, hogy üzletébe, hivatalába menekülhessen előlük; az anya nem azt tartja első és legszentebb kötelességének, hogy ösz- szes idejét gyermekeinek szentelje, hanem — nyilvános szereplésre vágyódván — különnemű nő-egyesületekben, jótékonyczélu bazárokban keres szórakozást és hiú ünnepeltetést, a háztartás gondjait cselédekre, s a gyermekekkel való bajlódást folyton váltakozó nevelőnőkre hagyván. Világos, hogy ily körülmények közt rendszeres és következetes nevelésről szó sem lehet. Oly gyermekekkel szemben, a kik ily családi viszonyok közt nevelkednek, az iskola hatása sem lehet foganatos. Hiába hirdetjük mi a legszebb erkölcsi elveket, ha a gyermek otthon mindazoknak ellenkezőjét kénytelen látni és tapasztalni. Hiszen a szülői tekintély az általuk elkövetett roszat az ő szemeiben, melyek még helyesen ítélni nem tudnak, nem csak kimenti, de úgyszólván szentesíti! Ennek komoly megfontolása kell, hogy kétszeres intőjelül szolgáljon a szülőknek arra, hogyermekeik előtt, úgy szavaikban valamint tetteikben is, a tiszta erkölcsösség kifogástalan mintaképe gyanánt tündökölni buzgólkodjanak. Sajnos, igeu sok szülő vau, a ki erről megfeledkezvén, gyermekeinek erkölcsi érzetét már csirájában veszélyezteti sőt teljesen meg is rontja! Legyen elég ez alkalommal csupán néhány legkiválóbb és legyakoribb ily esetre rámutatnunk. Az emberi kedély legszebb virágainak egyike a képmutatás nélküli, benső vallásosság, a józan hitbuzgóság, melynek fejlesztése és ápolása az iskolának is egyik legelső és legszentebb feladata A mai anyagias irányú kor sivár mezején e virág évről- évre kevesebb gondozásban részesül. Templomaink közönséges üntiepnapakon kongnak az ürességtől. Az egy-két sátoros-ünnepet kivéve, az i s t e n-háza csak oly rendkívüli alkalmakkor szokott benépesülni, ha abban díszruhába öltözött, számos előkelő nagy embereket lehet látni egy tömeg-
