Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886
Gyermeki hibák és azoknak orvoslása. „A szülők a legjobb nevelők/“ Oh bár csak igaz volna gyülekezetünk egy előkelő tagjának ezen állítása, a melylyel egynéhány évvel ezelőtt testületünket arra akará bírni, hogy egyik indítványának üdvös voltát elismerjük. Akkor nem hallanánk oly gyakran alapos panaszokat a rósz gyermeknevelésről; nem látnok a szegény kisdedeket, testben, lélekben elhanyagolva, felnőni, és könnyelműség és rósz szokások következtében káros befolyásoknak kitéve, teljesen elromolni. Tgaz, hogy a szülők legfontosabb, legszentebb kötelessége : gyermekeiknek nevelése; gyermekeikben élnek és működnek még haláluk után is; azok által vesznek részt a jövő nemzedéknek alkotásaiban. De hány szülő van, ki ezen komoly feladatát teljesen méltatja ? Hány van, ki a gyermeknevelésnél határozott terv és helyes elvek szerint jár el, és nem tesz csak gyakorlati kísérleteket, melyek ismeret és tapasztalat hiányában vajmi gyakran igen roszul sikerülnek, és melyeknek következményeit saját gyermekeiknek kell szenvedniük ?! Igen, mi is aláírnék a fennti állítást, ha a gyermekek nemtői — az anyák — mind igazi anyák volnának. Mig azonban a gyermek-szobákban mindent találunk, csak az anyát nem; mig asszonyaink munka-asztalán művészies szöveteket, a világirodalom regényeit és ábrándjait látjuk, de nem az „anyák könyvét“; mig tapasztaljuk, hogy oly anyák is, kik gyermekeiket szeretik, mégis tűrik, hogy a dajkák durva keze magzatuk ártatlan leikébe a félelem vagy makacsság vagy szivtelenség vagy hazugság első csiráit vetik; mig azt halljuk, hogy „édes angyalának“ boldogságát akarja ugyan az anya, de nem gondol arra, hogy anyai tisztében szivét, lelkét a nehéz felelősség munkájára előkészítse és életét egészen gyermekének nevelésére szentelje: addig Lutherrel kell tartanunk, ki irataiban a családi életről szólva, azt mondja, hogy a ho a gyökér rósz, nem teremhet jó gyümölcsöt a törzs. Miként a méh mindent mézzé varázsolhat, úgy a szerető anyai szív is elfojthatja gyermekében a gonosz csirákat, és nemes példájának befolyása erőt ad a gyenge csemetének is, hogy később a vész között 1*
