Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

4

is szilárdul megállhasson. Azért: Beszéljen, a ki beszélni tud, az anyáknak, hogy a szunnyadozők felébredjenek! írjon, a ki Írni tud, az anyák számára, hogy a keresők találhassanak! Működjék, a ki működni tud, az anyákért és az anyákkal, hogy a vetők arathassanak !

Ezen indok vezérelt minket, midőn a gyülekezetünk gondoskodásából immár nyolczadszor megjelenő évi értesítőnkben első helyen mindég oly neveléstani kérdésekről értekeztünk, melyek a szülőket kell, hogy érdekeljék;— melyek által egyszerű szavakban oly dolgokra akarunk utalni, miktől a gyermeknevelésnél igen sok függ, és a melyekkel oly eszméket akarunk megpendíteni, melyeknek tekintetbe vétele ifjú nemzedékünknek javára szolgálnak. Beszéltünk arról, mily üdvös, ha iskola és szülői ház karöltve járnak el a fontos feladatukban, — szóltunk kisdedeink testi neveléséről, — értekeztünk a jutalom és büntetés helyes voltáról, — rámutattunk a szülői szeretet kinövéseire, — útmutatásokat adtunk hogyan kell a gyermekeket, a takarékosságra szoktatni, — tárgyaltuk, hogy mit és hogyan és mikor és mennyit olvassanak a gyermekek, — kiemeltük a testgyakorlásnak és különösen a leány tor- názásnak fontosságát, hogy a szülők ennek alkalmazásától többé ne idegenkedjeneK, hanem ellenkezőleg, hogy az mint olyan eszköz mely a gyermek testét és lelkét egyiránt öntudatosan fejleszti, általánosan meghonosittassék.

Mind ez által nem akartunk rideg neveléstani szabályokat nyújtani, hanem csak hozzá akartunk járulni, hogy addig mig a „szülői értekezletek“ termékeny és áldásthozó eszméje társadalmunk éghajlatában is megfogamzik, egyes józan paedagogiai elvek legalább ily utón terjesztessenek.

Ez a czélja a következő sorainknak is, melyekben ezúttal a gyermekek egyes rósz tulajdonságairól, és arról akarunk szólni, mi által vehetjük azoknak elejét, vagy ha már léteznek, mily módon orvosolhatjuk azokat.

Ilyen hibák: a könnyelműség, a lustaság, az érzékenység, az akaratosság, a dacz, az önzés, az irigység, az elfecsérlés és pazarlás, a haragságra való hajlam, a kérkedés és kevélykedés, a félénkség, a haragra gerjedés, a nyalánkoskodás, a kíváncsiság és szájasko- dás és több ezekhez hasonló dolgok. Sajnos, hogy szűk terünk nem engedi, mind ezekről kimerítően szólnunk és hogy csak arra kell szorítkoznunk, miszerint tanácsainkat röviden összefoglaljuk és ugjT intézzük, hogy csak a leggyakoriabb és a legközönségesebb esetekre vonatkozzanak.