Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1885

A gyermekek testi nevelése, különös tekintettel a leányok tornázásáraAz ember testből és lélekböl áll. Gyönge, erőtelen mind a kettő az újszülöttnél, s oly lassan fejlődnek, mint talán egyetlen földi teremtménynél sem. Mily nagy a szülők öröme, midőn a csecsemő már kezdi fejét emelgetni, föl akar ülni, majd talpra áll, mi azonban csak sok meghiúsult kísérlet után sikerül. És még fokozottabb az öröm az első „mama“ szó hallatára.

Azonban az idő gyorsan telik, a gyermek betölti hatodik évét, egy új korszak kezdődik reá nézve: a tanulás korszaka, a lélek fejlesztése és kiképzése. (Sajnos, hogy sok szülő hiúságból nem is várja be ezen — a törvény által is meghatározott kort, hanem már öt éves korában megkezdik a gyermek taníttatását, a mi 100 eset közül 09-ben a gyermeknek kimondhatatlan kárára van.)

Szegény fővárosi gyermekek! különösen ti, leányok! Szintén látom a csodálkozás kifejezését a szülők arczán, midőn ezen felkiáltást olvassák. — Hogy mondhat ilyesmit tanító? kinek hivatása, foglalkozása a gyermekek tanítása.

Nem azért sajnálom én a fő-városi gyermekeket, még pedig különösen a leányokat, hogy a betöltött hatodik évvel a tanulást meg kell kezdeniük és folytatólag szellemi tehetségeiket, lelkűket ki kell képezniük : hanem sajnálom őket azért, mert a legtöbb szülő a gyermekeket a rendes iskolai tanításon kívül és az ezzel járó házifeladatok elkészítése mellett, otthon, külön tantárgyakkal, milyenek a zongorázás, franczia nyelv, rajz, szépírás és a divatozó házi nevelő óráival annyira túlhalmozza, hogy a nappalnak — úgy szólván — összes óráit a lélek fejlesztésére fordítják, s így megfeledkeznek arról, hogy a gyermeknek nem csak lelke, de egyszersmind teste is van, mely utóbbit szintén fejleszteni kell, ha azt akarjuk, hogy a szép összhang test és lélek között meg ne zavartassák.

1*