Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1885
10 leányok nálunk a harmadik elemi osztálytól kezdve fölfelé heten- kinti két órában tornáznak. Az orvosok véleménye szerint azonban még ez sem elegendő. Dr. Erismann szerint minden nap egy fél órán keresztül kellene testgyakorlatokat végeztetni a gyermekekkel, ami azonban ez idő szerint, figyelembe véve a főváros iskolaépületeit, kivihetetlen, a mennyiben hiányzik az a szabad tér, hol ezen gyakorlatok végeztetnének ; mivel a tornaterem, olyan iskolánál, a melyben sok osztály van, nem elegendő és nyáron különben is egészségesebb volna az e czélra alkalmas szabad tér. Ha már nem lehet minden nap tornáztatni a leányokat, legalább ne tartsák őket vissza a szülők a hetenkénti 2 órától. Mint kötelezett tantárgy alól igaz, csak orvosi bizonyítvány alapján menthetők fel a gyermekek, de egyes szülök szavai szerint, ők csak azért kértek és hoztak orvosi bizonyítványt, hogy a gyermek a tornázásnál esetleg meg ne hűljön. Ilyen esetben az orvos számoljon lelkiismeretével. Hanem van olyan gyermek is, a ki elmegy tornázni, pedig nem volna szabad tornáznia. Mert vannak esetek, a midőn a nevelési tornázás nemcsak hogy nem hasznos, hanem ártalmas. Ha valamely gyermeknek szervi hibája vagy egyéb nagyobb baja van, akkor a szülök a gyermeket ne küldjék el tornázni az orvos véleményének meghallgatása nélkül, mert ellenkező esetben néha szomorú következményei lehetnek. Ezzel kapcsolatban lehetne néhány szót mondani a gyógytornázásról is; minthogy ez azonban az iskola körén kivűl esik azért mellőzöm. A leányoknak a tornázást sok éven keresztül kellene gyakoroltok; lehetőleg az iskolából való kilépésük után is. Igaz, hogy ennek kivitele most talán még nehézségekbe ütközik, ámbár már ez idő szerint is kivihető volna, mert van a fővárosban már több nő, ki a tornatanítói oklevelet megszerezve, képesítve van arra, hogy az iskolát már elhagyott, felnőtt hölgyeknek tornázását kellő szakismerettel vezethetné. Még sokat hozhatnánk fel tárgyunk fontossága mellett, de terünk szűk volta nem engedi, hogy behatóbban foglalkozzunk most azzal; és érezve, hogy nálam sokkal hatalmasabb egyének vannak hivatva a leánytoruázást az iskolákban és a társadalomban általánosan meghonosítani és virágzásra fejleszteni, megelégszem, ha gyenge szavammal legalább némileg hathattam egyes szülőkre, hogy leányaik tornázásától ne idegenkedjenek, és hogy a leánytornázás általánosításához egy kis porszemmel én is hozzájárulhattam. Scholtz Lajos.
