Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1885
11 Adatok iskoláink ezévi történetéhez A midőn iskoláinknak az 1885/6-ik tanévben lefolyt életéről a következőkben jelentést teszünk, ismét azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy működésünk eredményeinek örvendetes fejlődéséről tehetünk bizonyságot. A milyen egyszerűek és szerények valának azon viszonyok, melyek közt a Budán és Pesten letelepedett liitsorsosaink, — áthatva azon meggyőződéstől, hogy azon hitet, melyet maguk vallanak, mely nehéz küzdelmeikben őket serkentette és buzdította, mely életük minden viszontagságaiban a legbiztosabb irányt jelölé, mely szenvedéseikben vigaszt és megnyugvást és még a sirontúli jövőre is boldog reményt nyújt, mely tehát egész benső lényük igaz boldogságának a legbiztosabb alapját képezé, hogy azon hitet gyermekeikben és utódaikban is kell ébreszteni és fejleszteni, — hetvenöt évvel ezelőtt e gyülekezetben az első rendes iskolát az által alapították, hogy 1810-ben tiszt. Bölönyi Samu urat bízták meg a fiú s leány gyermekek együttes tanításával, oly örömmel és hálatelt szívvel idézhetjük itt elöljáróságunk azon szavait, melyekkel az idei gyűl. közgyűlésnek mostani viszonyainkról jelentést téve, teljes joggal állithatá, hogy „elemi iskoláink a versenyt a főváros egyéb elemi iskoláival minden tekintetben kiállják.“ De bár mennyire is terjed ki az iskoláink feladatának megoldására hivatott tényezőknek, a t. egyházválasztmánynak és a tanítótestületnek öszhangzással végzett munkássága és gondoskodó figyelme mindenre, a mivel iskoláinkat az elérni óhajtott czélokhoz közelebb vinni jónak véli, még mindig elég elintézni való vár buzgó tevékenységére. Ezen feladatok közül egyike a legsürgősebbeknek: csonka polgári leányiskolánk kiegészítése. „A ki a jövőtől gyümölcsöket vár és akar, annak a jelenben a virágokat kell ápolnia; valamely népnek legjobb virágai pedig a nők.“ Ha ezen tétel igaz egész nemzetekre nézve, annál igazabb lesz ez prot. egyházunkra, különösen pedig a mi gyülekezetünkre nézve. Már Pestalozzi, a nagy tanférfiu, követelte, hogy a házi nevelésnek kell a helyes alapot megvetnie; a házban, a családnak lelke, a mindent éltető nap pedig ki lehetne más mint az anya? És mivel nem lehet közömbös előttünk, mily szellemben neveltetnek a leendő főnevelők, az anyák, — és mivel egész valónkkal valljuk, hogy „az Isten félelme a bölcseség kezdete“ és ezzel egyszersmind az igaz, nemes szívképzésnek gyökereit is jeleztük: nem kételkedünk abban, hogy a gyülekezetünk felvirágzására hivatott tényezők már a közel jövőben is meg fogják találni mindazon eszközöket és módokat, melyek ezen szép és fontos feladat érvényesitheté- séliez megkívántainak. Reményijük ezt különösen most, midőn a nem rég megejtett egyházi választások által tanügyünk vezetése ismét oly férfiakra Hibáztatott, kiknek a tanügy iránt már eddig is visel2*
