Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881

játék játék legyen, azaz: szabad elhatározásból a gyermek saját hajlamainak megfelelő tevékenység, hogy az által azon sajátos tehetségei is fejlődjenek, melyeket a tulajdonképi oktatás kevéshbé ápolhat. — Nem rendelkezünk annyi helylyel, hogy itt a játékról bővebben értekezhetnénk. Ezen tárgyat ennek folytán egy későbbi értesítőnkre tartva fel, e hely tt csak annyitakarunk megjegyezni, hogy a játék is számos alkalmat nyújt, mely által a gyermek képzelnie, tettereje és ítélő tehetsége erős- bül; — szelleme, kedélye és jelleme érlelődik, feltéve, hogy a család kellő értelemmel kellő figyelmet is fordít gyermeke játékára! Azért hagyjuk meg a gyermeknek a természet által neki ajándékozott jogát, hogy gyermekségében életének örvendhessen; ne terheljük túl sem az iskolában, sem otthon tanulással és feladattal, hogy elegendő szabad ideje maradjon, szabad — de okszerűen vezérelt — foglalkozásra és fölviditó — de egyszersmind hasznos — játékra.

Bevezetésünkben említettük, hogy az iskolának nem csak oktatnia, de nevelnie is kell. Ezt teszi közvetve a tanítás által, közvetlenül a szoktatás és gyakorlás által, és jó iskolának csak az mondható, a melynek minden tanítását és intézkedéseit az erkölcsi nevelésre való tekintet hatja át és vezérli.

Az erkölcsiségre, Hiedelemre és nemes magatartáshoz való szoktatásra hat az iskola nevezetesen azon szilárd r e n d által, melynek tanító és tanítvány minden cselekvéseikben magukat alávetni kénytelenek és melyet okvetlen fenn kell tartani, hogy a tanítás sikere ne koczkáztassék. Az iskolai rendsz a- bályok azonban a szülőknek sokszor túlszigoruaknaklátszanak, minek folytán kimenthetőnek tekintik, ha gyermekeik azokat áthágják, miben aztán sok félreértésnek csirája rejlik!

Azért — ennek elejét veendő — be akarjuk bizonyítani, mily múlhatlanúl szükséges a szigorú rendtartás egyrészt az iskolai czélok elérésére, másrészt mily befolyással van az a jellemképzésre és erkölcsi nevelésre.

Ezen rendszabályoknak egyike például azt követeli, hogy egy egyesnek nem szabad olyas valamit tennie, a mi a többieknek nincs megengedve; nem szabad külön engedély nélkül helyét elhagynia, kell illendően ülnie és magát csendesen viselnie; nem szabad tetszése szerint iskolaeszközeivel babrálnia, vagy oly tárgyat kezében tartania, mire épen nincs szüksége; nem szabad társaival fecsegnie, vagy felszólítás nélkül kérdezősködnie s beszélnie. Ezen és ehhez hasonló szabályok az iskolai élet-