Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1943
! Benczúr Gyula emlékének.* Irta: dr. Remport Elek. Egy század éve. Európa egén Gyűlni kezdtek a sötét viharok, És szeleiknek vészes suhanását Érezte már a kis magyar sarok. Akkor született a mi nagy művészünk, Nagyok között is egyik legnagyobb, Akinek neve örök glóriával Soha nem alvó fénnyel itt ragyog. Mintha a sors őt azért adta volna, Hogy kárpótolja árva nemzetét, Amikor reá mélységes nagy gyász várt És éjtszaka, vigasztalan setét. Tán azért adta, hogy áldott ecsetje Megvigasztaljon minden szenvedőt S megragyogtatván a nagyszerű múltat Hirdesse a még fényesebb jövőt. Tán azért adta, hogy példáján lássuk, Milyen nagy kincsünk mi nekünk a hit, Amely lendíti és megvigasztalja Az alkotóknak legnagyobbjait. Tán azért adta, hogy itt e világban Ne lássunk mindig szürkét, keserűt, De az ő művész szemével tekintve Észrevegyük a szépet, a derűt. Varázsló kezétől életre támadt Az erőtől duzzadó ifjú Vajk, És élőnkbe tűnt Budavár nagy napja, Hol dicsőségről zenge minden ajk. Az ifjú Rákóczinak fájó perce, Mártír Hunyadi búcsúszózata, S az ezer éves múltba néző nemzet Ünnepélyes komoly hódolata. * A március 14-én tartott Benczúr-centennáriumon elszavalta Kéri -János VIIIA. o. tan.
