Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940

5

Nem tulajdonít jelentőséget az egyre szemérmetlenebbé váló irredentának, a kormánypárti voksokat szállító nemzetiségi vidékeken nem látja a magyarság pusztulását.

Ezért oly derűs Szigethy történetszemlélete. Korának gyermeke volt, hozzá még aranyszívű, jó ember. Ö, akinek leikétől távolállt a rossz, hogyan gondolhatott volna arra, hogy a mosolygó arcok mögött gyűlölet loboghat?

Szigethy Lajos színes, szép érzésekben túláradó lelke bőven termett költeményekben csordult ki. Mikor első verseskötete, az Őszi virágok, megjelent, túl volt már élete delén. Rövid időközökben követték ezt a kötetet a Zúzmarás fenyőlombok c. szintén eredeti versgyűjtemény és fordításai Goethéből, Schillerből és Meyer Konrád Ferdinánd költeményeiből. Sajátságos jelenség ez, de megmagyarázza Szigethy lelki összetétele. Ez a nagytudású, nagytekintélyű, előkelő tisztségekkel felruházott férfiú lelkének legmélyebb zugában megmaradt annak az ártatlan, az emberi és természeti szépért lelkesedő gyermeknek, aki az ujmalomsoki papi asztal végén tágranyílt szemmel, áhítattal hallgatta a nagyok beszédét. Ez az áhítat megmaradt benne mindvégig csorbítatlanul. Ezzel áldozott utazásaiban a természet szépségeinek s az ember halhatatlan alkotásainak, ez óvta meg őt attól, hogy a szép kultuszát, amelynek mindvégig modern flámene maradt, megzavarja a természeti életben jelentkező sorstragédiák és az ember természetét ostromló és azon győzedelmeskedő rossz meglátása.

Verseinél maradandóbb értékűt alkotott Luther lelke c. három- kötetes történelmi arcképgyűjteményében. Célját megmondja az első kötet előszavában: „A cél egyházunk és hazánk javára Isten országának megalapozása az iskolában és az életben. Egyik eszköze a Luther-kultusz. Ez azt jelenti, hogy a szívekben Luther leikével és példájával ébresszük fel és ápoljuk a vallásosság, hazafiság és eszményiség hármas szent lángját“. Szigethy ennek a célnak becsületesen meg is felel. Megismertet bennünket a reformáció korától, Dévai Bíró Mátyástól és Thurzó Györgytől kezdve báró Prónay Dezsőig egy egész sereg evangélikus egyházi főemberrel és nagy hazafival. Közéjük sorolja a katolikus Széchenyit és a református Tisza Istvánt is, amannak lelkiisméretvizsgálatában, az utóbbinak pedig törhetetlen akaraterejében vélvén fölismerni Luther lelkét. Ebben a művében gazdagon kamatozott nagy olvasottsága és páratlan memóriája. Ez itt-ott virtuozitásra csábította: az adatok tömegével kábít el egyéni, plasztikus arckép helyett. Megtudjuk, hogy az illetők mélyen vallásos, áldozatra és szenvedésre kész hívők és hazafiak, de az egyedet a típustól nem tudjuk elkülöníteni.

Szigethy Lajos nem volt nagy költő, nagy tudós, tanárt is találunk sok olyat iskolánk történetében, mint ő. De van valami az ő életében, amiben túlszárnyalja említett kiválóságait, amiért meg- hatottan állunk meg szelíd alakja előtt. Szigethy Lajos jó ember volt a szónak bibliai értelmében. Ez emeli őt kortársai fölé, ez állítja példaképül hozzá hasonlókban oly szegény magyar életünk ifjúsága elé.