Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
5 építészeti és szobrászati emlékeiket, drága iparművészeti kincseiket, díszes vázáikat, temetőikben emelt sírköveiket szemléltem, megértettem, hogy a szellemi tehetség csak addig tehet naggyá egy nemzetet, amíg az isteneikbe vetett hit és az őseik tisztelete párosul vele, s ha egy nemzet vagy egyén nagyot alkotott, azt csak küzdelem, szenvedés, kitartás, türelem által érhette el. Ezt az ősi hitet, vallásos tiszteletet, az elszánt küzdelemnek, kitartó türelemnek példáit nemcsak a történetíró örökítette meg. Mindenki számára egyformán érthetően építészeti müvekben foglalta össze az építőművész és márványba faragta a szobrász. Éppen ezért felolvasásomat a görög szellem egyik leghívebb tolmáesolójának, Pheidiasnak szentelem. A költészet és valóság színes, derűs világát, amelyet Homeros, a költők fejedelme lelkünk elé varázsolt, a szobrászat csak évszázadokkal később tudta formába önteni „A mennyei bolt örömének csendes örök mosolya”, — hogy Petőfinek Homerosról mondott szavait idézzem, — merev „archaikus mosolyként” ül hosszú időkön át a márványból faragott vagy ércből öntött arcokon. „S az emberi nemmel boldog játékokat űző isteneket”, ahogyan Petőfi tovább folytatja, a szobrászat még a 6. század végén is az anyag keménységét legyőzni nem tudó merev alakokban ábrázolta. Az 5. században Pheidias vésője alatt megszületnek az istenszobrok abban a tökéletes formában, azokkal a lelki és szellemi tulajdonságokkal, ahogyan azt a görög ember maga előtt elképzelte. A művész nemcsak korának vallási eszményét vetítette ki alkotásaiban, segítségére volt Perikiesnek is, aki a város újjáépítésénél tanácsadóul és segítőtársul vette. Az Akropolis az ő tervei szerint épült fel újonnan. Az isteneszmény legigazibb ábrázolója ellen Perikies politikai ellenfelei az asebeia, istenkáromlás vádját emelték, mivel Athena Parthenos pajzsára az amazonok ellen küzdő áthéniek közé rávéste a maga és Perikies alakját*. Ügy látszik, hogy nem értették, vagy inkább nem akarták megérteni, hogy az államférfiben és a művészben a magasabb eszményekért folytatott kultúrharcot szimbolizálta a művész, Pheidiast börtönbe vetették, és ott is fejezte be életét. Pheidias istenszobrainak nemes művészetét csak másolatokból ismerjük.1 Athenának a Parthenonban felállított 12 m. magas chryselephantin szobráról méteres magasságú márványmásolatot őríz az * A British Museumban őrzött pajzstöredék híven megőrizte Pheidias arcvonásait. 1 A felsorolásra kerülő szobrászati müvek gipszöntvényei a Szépművészeti Múzeumban mind láthatók. Ez a rövid összefoglalás a görög szobrászat fejlődéséhez és értékeléséhez a múzeumot látogató ifjúságunk számára, Í3 hasznosítható támpontokat kíván nyújtani.