Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
6 athéni nemzeti múzeum: a Varvakion-féle Athénét. Ez a másolat legjobban megközelíti az eredetit, bár bizonyos aránytalanság és nehézkesség vehető rajta észre. A jobb kar mereven a testhez simul, míg a másik oldalon a testtől távoleső pajzs megbontja a kívánt szimmetriát. ü Egységesebben tükrözteti vissza az eredeti szobor arányosságát és geometriai szabályosságát áz athéni nemzeti múzeum másik Athena szobrocskája, a Pnyxon talált Lenormant-féle Athena. A karok enyhe hajlással mennek át a függélyes vonalba s egyúttal a néző szemeit is az istennő tekintete felé irányítják. Az archoz közelebb álló részletek egyre változatosabbak és sokat mondóbbak lesznek. A mellen a pikkelyes égiszt Medusa sápadt arca élőkapocsként fűzi össze s az egészet gyűrűző kígyók szegélyezik. A fejet a művész a legváltozatosabb díszítéssel halmozta el. A sisak felületét növénydíszítésű motívumok és állati figurák díszítették. A hármas sisaktaraj közül a két külsőt ugró szárnyas-lovak, a középsőt fölegyenesedő szfinx tartja. A sisaknak és az égisznek fémcsillogásából ragyogott elő komoly méltósággal és szelídséggel az istennő elefántcsontfényű arca dús hajfürtökkel, fülbevalókkal és háromsoros nyaklánccal díszítve. A fenséges nőalak híveiben a biztonság, elleneiben a félelem érzését keltette, mert tekintetében és tartásában a bátorság és határozottság jutott kifejezésre. Fegyverein kívül a mesés lények egész csapata védelmezi őt. Az istennő arvonásaiban azonban nincsen semmiféle harag vagy fenyegetés. Lándzsája és pajzsa megtámasztva békésen pihen. Nyugalom és béke hoiíol az istennő körül. Elültek a harcok, s az istennő kezéből földre száll a Győzelem. így látta maga előtt az athéni országának, hatalmának, gazdagságának, fegyveres erejének védelmező istenét. Az elbeszélő részletekben, a pajzsnak, a saruknak és a talpazatnak dombormüveiben nem teremtett újat Pheidias. Nike alakjának felhasználását hasonló gondolat kifejezésére már a vázaképeken is megtaláljuk. A testtartásban, s az egész szobor megformálásában az archaikus ihégkötöttség is feltűnő. A korábbi kor alakításait és gondolatait zseniális átértéssel és kiapadhatatlan fantáziával tudta egységes képbe olvasztani a művész, proprie communia dicere, és ezzel a szobrászatban olyan nagyszabásút hozott létre, mint Homeros az epikus költészet terén. Az ókor teljes elismerését dk olympiai Zeus szoborral nyerte el Pheidias. Az elveszett szobor magasztosságát Pheidias többi istenszobrainak másolataiból idézhetjük magunk elé. Ilyen a római nemzeti múzeum archaikus vonásokat őrző Apollo szobra. Nem a haragos célbataláló Apollo áll,itt előttünk: hullámzó fürtökkel körülámyékolt szelíd tekintetű arc fordul barátságosan a halandók felé.
