Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
18 legszebb nyilvános kertje. Legmagasabb terraszáról gyönyörködtünk az Aetna, a város és a tenger képében. Másnap, husvét hétfőjén az Aetnára rándultunk ki autocaron. A vulkánokkal csak nem volt szerencsénk. Előző nap hóval fedett hatalmas tömbje oly nyájasan hívogatott, most meg ködbe burko- lódzott a szitáló esőben. Mindamellett az út felejthetetlen volt a buja kertek és a mindent eltemető holt lávafolyamok közt kanyargó műúton. Kár, hogy nem láttunk messzire, pedig megközelítettük a 2000 m magasságot, az akkori hóhatárt, hol benszülöttek bukdácsoltak hótalpaikon. Útközben több kialudt mellékkúpját láttuk a hegynek; ezekből mintegy 200 van. Csak a 3279 m magasságban levő főcsúcsát nem sikerült megpillantanunk. Délután szakadt az eső; estefelé mégis kirándultunk a közeli Acicastelloba, hol meredek, hegyes szirtek és hatalmas kőtömbök emelkednek ki az Ion tenger kék árjából: az ú. n. Cyclops-sziklák, melyeket Homeros szerint az óriás Polyphemos hajigáit Odysseus hajója után. Másnap reggel az immár hazafelé vivő úton kiszálltunk Taormina, a világhírű fürdőhely megtekintésére. Autóbusz vitt fel kanyargós, meredek úton, buja szubtropikus növényzet között. Gyönyörű a messzelátás a 200 m magasan fekvő városkából, mely sok tekintetben Caprira emlékeztet. Nyüzsgő élet, bolt mellett bolt. Antik görög színházából sok maradt meg. Nézőteréről jól látható a tenger és az Aetna. Utána lementünk a tengerpartra és élveztük a szélcsendes időben a nyílt tengerről a partra száguldó hullámok játékát. Néhány velük versenytfutni akaró tanulónkat alaposan nyakon- öntöttek a hullámok, még a vacsorájukat is kimosták a papircsomag- ból. De megérte a szórakozást 1 Délután 5 órakor tovább robogtunk Messinába, hol néhány órai út után hajó szállított át Scilla és Charybdis közt a kontinens első állomására, Villa S. Giovanniba. Megrohantuk a Kómába vivő vonatot s elég kényelmetlen zsúfoltságban tettük meg az utat odáig. Reggel hétkor érkeztünk. Az itt töltött másfélnapot igyekeztünk jól felhasználni. Nemcsak a nevezetesebb antik és újabb műemlékeken és nevezetességeken rohantunk végig, hanem másnap a Natale di Roma ünnepén sikerült meglátnunk az új Itália büszkeségét, a Duce-t is, amint a Palazzo Venezia erkélyéről a néphez beszélt. Délután a Foro Mussolinire, Róma új, modem sporttelepére rándultunk ki. Míg előzőleg megbámultuk az antik építményeket, most meggyőződtünk arról, hogy a modem Róma sem áll ezen a téren hátrább. A stadiont az óriási athleta-márványszobroknak hosszú sora köríti. Mindegyiket Olaszország egy-egy városa állította fel. Este 22.05-kor vonatra ültünk és másnap, 22-ikén este 22.40-kor bár fáradtan, de a szépen sikerült tanulmányút felemelő tudatával és annak emlékeivel és tapasztalataival gazdagabban köszönthettük hozzátartozóinkat. Ihász József
