Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
16 tengerről megbámultuk. A 138 m. magasan fekvő városkába siklón mentünk fel. Mesés utakon, gyönyörű, klasszikus stílusú villák közt sétáltunk fel Tiberius villájához, élveztük a mellette levő szédítő szírtről a messze alattunk zúgó tenger és a távoli környék (Nápoly, Vezúv, másik oldalon Salerno) panorámáját. A visszafelé hajózásnál az egyre erősödő hullámzás néhány tanulónkat megismertette a tengeri betegséggel. Még aznap indultunk Palermoba. A 311 km-es tengeri út éjjel nem volt nagyon kényelmes, de csakhamar megvirradt. A programmba vett „holdtöltét és napkeltét” eltakarták az irigy fellegek, de helyette gyönyörködtünk a Maré Tyrrhenum hullámzásában és abban a hosszú barázdában, melyet hajónk szántott a sűrű, kék sósvízben. 9 óra tájban feltűntek a Monte Pellegrino hatalmas körvonalai. Az ó-korban Heirkte volt a neve és itt táborozott 2 évig Hamilkár farkasszemet nézve Panormus római őrségével. A kikötő- * ben nyüzsög az élet. A pálmákkal és délszaki növényekkel ékes Giardino Garibaldi mellett volt szállásunk. A városban tett körsétánk alkalmával sok szép épületet, díszkertét, olasz érdekességet láttunk. Délután felmentünk Palermo Svábhegyére, a Monrealera, honnét élveztük a város és a Palermoi-öböl gyönyörű képét. Vissza- jövet megtekintettük a kapucinusok érdekes kriptáját, benne a szerzeteseknek és városi előkelőségeknek jól-rosszul preparált múmiáival. Ápr. 15-én, nagypénteken d. e. ültünk vonatra, hogy Szicilián keresztül Siracusaba jussunk. Gazdag narancs-, citrom-, olajfaerdők, szőlőültetvények, majd tüskés agavék közt rohant vonatunk. Érintjük Castrogiovannit, Cicero Hennáját, Ceres kultuszának központját. Csakhamar megpillantottuk az Aetna hatalmas, hóval borított tömbjét, majd néhány órai utazás után a csodásán kék Ion tengert, Nemsokára előttünk áll a tengerövezte Siracusa, Jobbra van a Latomia, előttünk balra meg a híres Ortygia szigete, a régi és az új város fénypontja. A mai városnak 50.000 lakosa van, a réginek félmillió volt. Az ó-kori várost Ortygia kivételével 25 km hosszú sáncfal kerítette (az Aurelianus-fal Rómában 14 km volt), melynek maradványai manapság is hatalmas arányokra vallanak. Az Ortygia zárja be a nagy kikötőt, melyben a várost ostromló athéni flotta a pelopon- nesosi háborúban megsemmisült. A város története nagy nevekkel van kapcsolatban. Itt tartózkodott I. ííieron udvarában Aischylos, Pindaros, Simonides, majd később Dionéban Platon, II. Hieronéban Theokritos és Archimedes. Ez utóbbinak mint a város szülöttének szobra is van. Ő védte a várost találmányaival az ostromló rómaiak ellen és ott is lelte halálát. (Noli turbare circulos meos!) — Cicero „urbs omnium pulcherrima atque omatissima ”-nak nevezi. Megérkezésünk után estefelé bejártuk az Ortygia közeli részeit, bámultuk az ünnepesti forgalmat, megcsodáltuk a hatalmas Diana- kutat, a Domot, mely valószínűleg a Cicerótól is magasztalt Minerva- templom hatalmas dór oszlopai közé van építve. A 9 m magas, 2
