Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
15 leghíresebb: Alexander csatája. A képgyűjteményben van: Coreggio: Madonna „la Zingarella ”-ja, Tizian: Danae, III. Pál arcképe, stb. stb. Délutáni programmunkat eláztatatta az eső, csak estefelé tehettünk sétát a tengerparton. Ápr. 11-én, hétfőn kirándultunk Posilip- pora és a Solfatarára. Ez félig kialudt vulkán, melynek hatalmas kráterében számtalan lyukon, repedésen, barlangon keresztül állandóan forró kénes gőzök törnek elő. Az egyik helyen mintegy 10 m átmérőjű katlanban kavarog, fortyog, pöfög a forró kénes iszap. Közel vagyunk Cumaehoz, az ókori jóshelyhez, hol Apollo sybillája hasonló gőzöktől kábult el barlangjában, hogy a jósláshoz megfelelő extázisba jusson. A környéken lépten-nyomon történelmi emlékekre bukkanunk. Serapeum, Amphitheatrum maradványai, nem messze * van Misenum, a régi rómaiak hadikikötője, az Avernus-tó. Másnap délelőttre a Vezúv, délutánra Pompeji meglátogatását tűztük ki célul. A fogaskerekű gyönyörű vidéken emelkedett velünk. A citrom- és narancsligeteket, szépen művelt szőlőket helyenként elborítja egy- egy megkeményedett, régi lávafolyam. Amint emelkedünk, egyre több lesz a láva és fogy a kulturált terület. 754 m. magasságban át- szállunk a funicolare-ra, a drótkötél vasútra, mely az út utolsó szakaszán 27—50 fokos emelkedésen visz fel a főkráterhez. A hideg egyre nőtt, havazott, a vihar orkánná erősödött. Meredek, fekete lávatömegek felett emelkedünk az ablaknélküli kocsinkba beszá- guldó bóra üvöltése mellett, mintha a pokolban jártunk.volna. Végre megérkeztünk az 1175 m. magasságban levő végállomásra. Fent oly óriási volt az orkán, hogy a kilépőt lesodrással fenyegette. A vezetők nem vállalkoztak a kimenésre. így kénytelenek voltunk visszatérni a nélkül, hogy a pár száz lépésnyire levő krátert megtekinthettük volna. A lemenet még borzalmasabb volt, mert a vihar a vezeték drótjait összekuszálta, úgyhogy kocsink megállt ég és föld között, szerencsére csak rövid időre. így baj nélkül megérkezvén, átszálltunk a Cicumvezuvianára. Ez elvitt bennünket a Nápolytól mintegy 20 km-re fekvő Pompejibe. Áhitattal léptünk be a Porta Nolanan a holt városba, mely megőrizte nekünk, mintegy konzerválva, a 19 évszázad előtti rómaiak életét. A föld alól kiásott terek, utcák, templomok, házak, színház, amphitheatrum híven mutatják, milyen volt akkor égy 20.000 lakosú vidéki város. Csak a tetők omlottak össze, a butor- 'zat fa és szövetrésze enyészett el nagyrészben, de a falak és rajta a falfestmények egy része dacoltak az idővel. A helyi múzeumban is sok érdekességet láttunk (1868 éves kenyér, búza, holttest lenyomatok gipszöntvényei stb.) Sajnos időnk nagyon rövid volt a sok látnivalóhoz képest. A következő napot Capri-nak szenteltük. Kirándulóktól zsúfolt hajónk a gyönyörű Nápolyi öblön át Sorrento érintésével vitt e híres szigetre, melynek szép, jellegzetes, magas mészkőszirtjeit már a messzi
