Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
8 és ami abban maradandó és változhatatlan, érzékelhetővé tenni. És mindéhez az eszményített emberi vonások szolgáltak eszközül. Az eszményített emberarcban nemes ethikai mozzanatok nyertek kifejezést, ami a művészettörténelemben új korszakot jelentett. Phei- dias lehozta az Olymposról az isteneket. Most már nemcsak Homeros költészetében éltek, hanem valóban megjelentek az emberek közt. Míg Pheidiast az Athena Parthenos szobrának elkészítése kötötte le, addig a Parthenon kíjlso szobrászati díszeinek elkészítése a mester segédeire és tanítványaira báralt, azonban az irányítás és a művészeti stílus is Pheidiasé maradt, s ezért ezeket az alkotásokat nem tekinthetjük idegen eredetűnek. Ha a források nem is említik, a díszítőszobrok, s a relieffek némelyikében pheidiasi alkotásokkal találkozunk. Ezeknek ismerete, minthogy eredetiben maradtak reánk, a mester művészetéről alkotott képünket teljesebbé fogja tenni. A metopék Athena Parthenos szobrán is ábrázolt thémákat ismételnek meg: a gigasok, kentaurusok és amazonok harcát. Az egyes metopék különböző fejlettségű technikát mutatnak. Az attikai szobrászat fejlődését figyelhetjük meg rajtuk az először merev, szögletes alakoktól kezdve egészen az élettel és szenvedéllyel telt alakokig, amelyeken már a mozdulatok simaságát, az arcnak inindulatait, a ruhák finom hajlásait, vagy a meztelen test elevenségét mesteri módon sikerült visszaadni. Az olympiai Zeus templom oromzatán ugyanezen tárgynak hasonló motívumokban való ábrázolását látjuk.2 Összehasonlítva őket mindjárt észrevesszük, hogy az akropolisi metopék alakjain szabadabb a mozgás és finomabb érzelmek érvényesülnek, de e mellett az alakok erőteljességükből sem veszítenek semmit. A templom legjelentékenyebb és legimpozánsabb díszítésére, az oromdíszekre Pausanias leírása csak kevés sort szentelt, inkább csak a jelenet tárgyát nevezte meg. A keleti orom Athena születését ábrázolta, amint az istennő teljes hadi öltözetében előugrik atyja fejéből az olymposi istenek csodálkozó serege előtt. A nyugati orom Athena és Poseidon versengését mutatja be. Mindketten a város birtoklási jogát akarják megszerezni valamilyen érdemteljes tettel. Poseidon a sziklából forrást fakaszt, Athena megteremti az első olajfát, és ő lesz a győztes. Jaques Carrey francia rajzolónak 1674-ben készített rajza szerint még megvolt a két főalak. A fő jelenet és a két szárnyon elhelyezkedő halandók közt Athena és Poseidon ágaskodó lovaktól vont fogatai képezték az átmenetet. A megmaradt torzók a versenyt szemlélő athénieket ábrázolják. Az Athena születését ábrázoló keleti oromból ránk maradt a balsarokban a tengerből fogatán kiemelkedő Helios. Tüzes paripái tágra2 Látható Szépművészeti Múzeumunk oromfalán.
