Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
5 szellemi munka következménye Volt. Aki elmélyedni tud Bőhm munkáiban, lényének olympusi nyugalmát és derűjét, de az agynak és szívnek erős lüktetését is kiolvassa az elvont fejtegetések mögül. Hogy mi a filozófiai rendszer gerince, megkísérlem röviden előadni, amennyire szűkre szabott keretem engedi. Alapul veszem „Az ember és világa“ első kötetét, a dialektikát, harmadik kötetét, az axiológiát, továbbá a két akadémiai székfoglalót. A dialektika, vagy alapfilozófia kiinduló pontjának Bőhm e kötet előszavában Kant filozófiáját jelöli meg, amely az emberi ismeret lehetőségét, határait kutatja és ismeretünk tárgyának egyedül a tüneményt (Phaenomenon, Erscheinung) ismeri el, a külső valóságnak mibennünk alakuló képét. Kant rendszerét eleinte a francia Comte tanával vélte Bőhm kiegészítendőnek, a kriticizmust a pozitívizmussal, később mindinkább a német ideálizmus, Pichte, Schelling, Hegel felé hajlott. „Ismerni tulajdonképen csak azt bírjuk, amit mi magunk alkotunk, amit a mi formáinkba önthetünk. Ismereti tárgy annál- fogva a tünemények jelentése.“3) A dialektika előszavának e tömör mondataiban benne van az egész rendszer kulcsa, a felelet arra, ami az ismerételméletnek és egyúttal minden filozófiának főkérdése. A realiznras szerint ismeretünk tárgya a külvilág, .a tőlünk független önálló valóság, míg az ideálizmus szerint a külső tárgynak bennünk, a felfogó alanyban mutatkozó képe az. Bőhm az utóbbi felfogást vallja igaznak, hiszen főmüvének már a címe is: az ember és az ő világa, ezt akarja kifejezni. A külső világ létezéséről nemtudatos kényszerűséggel értesülünk, s az így kihelyezett kép lesz ismeretünk tárgya, ennek öntudatos utánképzése pedig maga az ismerés. Kétféle tevékenység, Bőhm elnevezése szerint funkció vagy tényező hat közre a megismerésben. Létezési vagy érzéki tényezők azok, melyeknek a tárgyakban az érzékeinkkel észrevehető vonások felelnek meg, mint a való lét jelzői. A tevékenységi, vagy értelmi tényezők a tárgy jelentését, logikai tartalmát szolgáltatják, olyanformán, hogy közvetlenül ismert saját tevékenységeinket visszük át a dologra s ezt így megértjük. Az érzéki és jelentő tényezők csoportjából azoknak, melyek az öntudatlanul kihelyezett képben vannak, meg kell lenniök az öntudatosan alkotott képben is. Nem a külső tárgy és a mi képünk viszonyáról van szó, nekünk csak belső kép létezik, annak és a róla alkotott felfogásunknak kell egyezni. íme, az ontológiának, a való tudományának lényege. E mellé vagy e fölé azonban egy másik világot is teremtett magának az ^mber, a kellőnek a világát. Itt megint csak Bőhm saját szavait 3) Az ember és világa, 1. k. X. 1.
