Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
6 idézem, ezúttal „Az ember és világa“ harmadik kötete, az axiologia vagy értékelmélet előszavából: „Az ember világa nemcsak abból áll, amit a Más (a tárgy) tesz benne, hanem abból is, amit ő Maga, a saját erejével, alkot benne. Világunknak ez a határozottan nagyobb fontosságú része közelebb érdekel bennünket mindenesetre mint az, ami már megvan; mert itt magunk résztveszünk az örökélet munkájában s beleszőjük nagy szövetébe a mi szerény, de a világ fennállásához nélkülözhetetlen fonalainkat... A valóval szemben tehát a megvalósítandó, a „kellő“ (to deon) egyenjogú faktorként lép fel az ember világában. Csak együttvéve adnak egész emberi világot... Az a munka, mellyel az Én a múltba és a jövőbe Magát kifejti, az a világkép eredtető gyökere. S így a két metafizikát egy hypermetafizikai fogalomban lehet egyesíteni: az Én önállításának, a projectiónak fogalmában. Ettől a ponttól függ a filozófiának két félgömbje: a „való“ világ képe (Ontológia) és a „kellő“ világ ideálja (Deontologia).“4) Deontologia, axiologia vagy értékelmélet az a tudomány, mely az értékítéletek sajátságait fejti ki. Az értékjelzők párosán és egymást kizárva ellentétesen lépnek fel, mint jó és rossz, szép és rút, igaz és hamis. Értékelés csak ott lehetséges, ahol változatlan abszolút érték van, amelyhez minden mást hozzá lehet mérni; a folyamat maga háromfokú fejlődésen megy át, a hedonizmus, utilizmus és ideálizmus formájában. Az első fokon álló egyén előtt csak az élvezet értékes, az érzéki ösztönök rövidlátó önzésre vezetik. A második fokon az értelem uralkodik, mértéke a haszon, a hatalom, a siker. A harmadik fokon az ész, a dolgok héján vagy leplén át az. éltető eszméig hatoló közvetlen intuitio vezet s az a „belátás, hogy a szellem a legmagasabb méltóság, a nemesség a legmegtisztelőbb predikátum.“5) Az ideálizmus fejlődési fokán minden érték forrása a szellem, állandó mérő a magára eszmélő öntudatos én. íme, látni már, az axiologiának az ontológiával közös gyökere van: mikép minden lét és jelentés, azonkép minden érték is a szellemben gyökerezik. A szellemiség Bőhm egész filozófiai rendszerének a tengelye. Pauler Ákos, a budapesti egyetem nemrég elhúnyt filozófia- tanára, Bőhm eszméinek hivatott örököse és továbbfejlesztője,6) ezt írta remek emlékbeszédében: „Az értékelmélet terén Bőhm úttörő a világirodalomban“ ; „úttörő és korszakalkotó“, mert az érték fogalmát az értékelés folyamatától, az értékelméletet az értékelés, lélektanától elkülöníti és felfedezi a hedonizmus, utilizmus és■*) Az ember és világa, 3. k. VI—VII. 1. 5) Az ember és világa, 3. k. 134. 1. 6) Nagy József megállapítása. A filozófia története, 2. kiadás, Budapest, 1927. 451. 1.
