Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935
6 alkotó munkával járó gyönyörűség töltötte el egy-egy eszközének elkészültekor. Ez a kedves foglalkozása ma sem szűnt meg; most is gyakran látjuk kezében a vésőt, fúrót, reszelőt vagy forrasztópákát, amikor egy-egy újabb készülék összeállításán buzgólkodik. 1928 nyarán Hittrich Ödön főigazgató nyugalomba vonulása után fenntartó hatóságunk Mikola Sándort választotta meg iskolánk igazgatójává. A szinte állandóan laboratóriumban tevékenykedő lelkes fizikus tanárnak súlyos elhatározást jelentett az igazgatói állás elvállalása. Mikola Sándor elvállalta azzal az elhatározással, hogy nagy tudásának, sokoldalú tapasztalatainak értékesítésével a kiváló elődeinek munkájával elért színvonalat fenntartsa, sőt lehetőleg emelje. Minden tekintetben igazi vezetője volt az iskolának. Nagy körültekintéssel irányította az iskola szellemi munkáját; széleskörű általános műveltsége lehetővé tette, hogy közelebbi szaktársain kívül másokat is baráti jó tanácsaival támogasson. Gyakran látogatta meg az osztályokat a tanítási órákon; a már elődei alatt bevezetett „bemutató órákat” egyre sűrűbben iktatta be a tanítási rendbe s az ezeket követő módszeres megbeszéléseket igazán gyümölcsözőkké tette. Ezek az órák alkalmat adnak a fiatal kartársaknak bemutatkozásra, az idősebb tanároknak pedig sok évi tanítási gyakorlatukból kialakult módszerük megismertetésére. Mikola Sándor igazgatósága alatt maga is több ízben örvendeztette meg kartársait bemutató tanításaival mindenkinek gazdag okulására. Mint igazgató is mindig a tanári állás tekintélyének emelésére törekedett; a tanári testület erkölcsi és anyagi érdekeinek mindenkor hathatós szószólója volt. Magános ember létére is igen nagy megértéssel volt családos kartársainak gondjai iránt s mindent elkövetett a soktagú tanári családok helyzetének könnyítésére. Mint tanár és mint igazgató is arra törekedett, hogy a tanárok és családtagjaik is minél szorosabb baráti viszonyban legyenek. Felelevenítette azt a régi szép szokást, hogy az újonnan megválasztott tanárok székfoglalót tartsanak a fenntartó hatóság képviselőinek és a meghívott közönségnek jelenlétében; ezzel is ki akarta domborítani a tanári állás jelentőségét. A tanári kar tagjait baráti szóval, útbaigazításokkal a szorosabb értelemben vett hivatásszerű munkán kívül minél behatóbb tudományos és társadalmi munkásságra buzdította. Véleménye szerint ez a legalkalmasabb eszköz a társadalom szemében a középiskolai tanár súlyának, tekintélyének gyarapítására. Igen értékesek voltak azok a fejtegetések, amiket éVmegnyitó és évzáró beszédeiben hallottunk; általában az ifjúságot és a szülőket érdeklő időszerű kérdésekről értekezett, jó tanácsokkal szolgált s az ügy érdekében rámutatott néha kellemetlen igazságokra is. A szellemi irányításon kívül, ami nem jut kifejezésre az elintézett ügydarabok számában, nagy gonddal intézte az adminiszt-
