Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935
7 rációt. Kiváló érzékkel választotta külön a lényeges ügyeket a lényegtelenektől, s figyelmét az előbbiekre összpontosította. A fenntartó egyház anyagi helyzetére való tekintettel különösen az iskola vagyonkezelésében igyekezett megtakarításokat elérni, anélkül azonban, hogy ez az iskola munkáját hátrányosan befolyásolja. Ebben kiváló műszaki tudására támaszkodott; így pl. beható tanulmány tárgyává tette az épület fűtési berendezését; megállapította azt a fűtési eljárást és azt a fűtő anyagot, amivel a szükséges hőfok a leggazdaságosabban elérhető. A közüzemi költségek terén elért megtakarítások lehetővé tették, hogy fokozatosan kita- taroztassa az arra már nagyon rászoruló épületet. Több évre elosztott terv szerint kifestette az egész épületet, rendbehozatta a padlózatot, a bútorzatot s megvalósította különösen kedves gondolatát : a tágas játszóhely megtartása mellett kertté varázsolta az intézet udvarát. A falon felkúszó növények, az udvari tantermek mentén húzódó pázsitok, rózsabokrok, akácfasorok az ő ízlését dicsérik. Ennyire lelkiismeretes tanári, majd igazgatói működése mellett rendkívül gazdag irodalmi és tudományos tevékenységre is időt talált. Irodalmi munkái részben didaktikai, részben ismertető, végül önálló tudományos müvek. Az első csoportba tartozik a már említett vezérfonal az infini- tezimális számítás tanításához. Különösen nagy hatású volt továbbá az a munkássága, amivel két évtizeden át támogatta a Rátz László szerkesztésében megjelent „Középiskolai Mathematikai Lapok ’ ’-at. Sok érdekes kitűzött feladatával, fizikai és csillagászati tárgyú cikkeivel tette a folyóiratot tartalmassá; vezette a „Csillagos ég” című rovatot. Pontos szerepe volt azokban a munkálatokban, amelyeket a középiskolai matematikai tanítás ügyében végzett a háborút megelőző években az Orsz. Tanáregyesület által kiküldött bizottság. Egyik szerkesztője volt e bizottság hivatalos kiadványának, mely a következő címen jelent meg: „A középiskolai mathematikai tanítás reformja”. 1910; német nyelven 1911-ben; ebbe igen értékes cikket írt a kutató és mérő módszerről az alsófokú számtan és mértan tanításában. Később is tevékenyen résztvett a tantervmódosítások ügyében folytatott tanácskozásokban. Az 1924. évi tantervhez kiadott Utasításoknak a fizika tanítására vonatkozó része Mikola Sándor műve; az itt klasszikus tömörséggel kifejtett módszertani elvek a fizika tanítását hosszú időre irányítani fogják. Az Orsz. Közoktatási Tanács megbízásából összeállította a tanári könyvtárak részére ajánlott fizikai müveknek és a fizikai szertárak felszerelésének jegyzékét. Sok pedagógiai és módszertani cikket írt, főként az Orsz. Középiskolai Tanáregyesületi Közlönybe.*) 1926-ban jelent meg az alsó*) „A számtan tanításának gyakorlati berendezéséről.” Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny. 1903. — „A jövő középiskolája”. Ugyanott 1911. stb.
