Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935
4 valóban nagyon szerette pályáját; bár alkotó energiája sokféle más téren is megnyilvánult, ereje javát mindenkor tanári hivatásának szentelte. A nagy képzettségű, mélyen gondolkodó tudós a középiskolai katedrán a szó igazi értelmében oktató és nevelő tanár volt mindig. Leereszkedett tanítványai szellemi színvonaláig, amennyire azt szükségesnek látta s aztán fokozatosan, csodálatos könnyedséggel, szinte észrevétlenül emelte fel őket nagyobb szellemi magasságokba. Páratlanul egyesült benne a nagy tudós a jó tanárral. Nagy tudása lehetővé tette, hogy az igazán lényegeset nyújtsa növendékeinek. Óráit a legtökéletesebb koncentráció jellemezte; mindig valamilyen kiemelkedő gondolat köré csoportosította mondanivalóit. A fizika tanításában a fősúlyt a helyes fogalomalkotásra helyezte. A természetből s a gyakorlati életből vett példák felsorolása, a sok kísérlet bemutatása ezt a célt szolgálta. Sohasem mulasztotta el a lényeg ki- domborítását s az összefoglalást. Egyszerű, világos nyelven beszélt s ezt tanítványaitól is megkívánta. Kérdve kifejtő módszerrel tanított, de nem vitte túlzásba; arra törekedett, hogy tanítványainak minél több alkalmat adjon az önálló gondolkodásra. Nagy gondot fordított a szabatos fogalmazásra ; az anyag lényeges részeit jól begyakoroltatta az órán. Bőven kivette részét mindenféle tanári munkából; évek hosszú során át mint osztályfőnök végezte az azzal járó sokféle teendőt. Növendékeit sokszor vitte kirándulásra; ennek igen fontos nevelő hatást tulajdonított. Mintaszerű fegyelem volt óráin. Tanításának érdekességével teljesen lekötötte tanítványainak figyelmét, ez volt legfőbb fegyelmező eszköze. Yaskövetkezetességgel járt el, nem tűrte el a legkisebb fegyelmezetlenséget sem, páratlanul éber figyelme mindenre kiterjedt. Szerette tanítványait, de ez a szeretet a lélek mélyén rejtőzött, kifelé a komoly, szigorú tanár képében mutatkozott. Igazságosan szigorú volt, tanítványai tisztelve szerették. Sokan közülük évek múlva eszméltek arra, hogy milyen sokat köszönhetnek Mikola Sándor következetesen szigorú nevelő és oktató munkájának. Mindig a jellemnevelést tartotta szem előtt; az ismeretanyag közlése is csak eszköz volt ennek a legfőbb célnak a szolgálatában, alkalmat adott az ifjú lelkek akaraterejének megedzésére. Komoly szóval lépett közbe olyan tanulóknál, akiknél jellembeli fogyatékosságot vett észre; négyszemközt elmondott néhány intő szava gyakran igen mély, életre szóló hatást tett növendékeire. A tantervi utasítások szelleméhez és előírásához való ragaszkodás mellett bőven talált alkalmat egyéniségének a tanításban való érvényesítésére. Különösen a lényeges részek kiválogatására és megfelelő csoportosítására törekedett. A matematika tanításában fontos szerepet juttatott olyan ismereteknek, amikre a fizikában van szükség, ezért tanításának középpontjába a függvényfogalmat helyezte.
