Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935
16 épített gyönyörű nyaralót. Családi otthonában, a Hold-utcai házban, úgy mint a nyaralókban, reggelenként felbúgott a harmonium hangja, mert mindennap áhítatot tartott gyermekeivel. A gyermekekkel együtt énekelt, majd imát olvasott fel s egyik gyermeke elmondta a Miatyánkot. Azt hiszem, könnyen meglehetne számolni azokat az evangélikus családokat, melyekben ily mély, buzgó vallásosság hatja át és fűzi össze a család tagjait. A maga által szerzett nagy vagyon mellé Isten gazdag gyermekáldást adott; meg volt a hálaérzet a családban a Mindenható iránt és mégis hiányzott valami kimondhatatlan dolog. Ezt Horatius így fejezi ki: Nihil est ab omni parte beatum. Nincs tökéletes boldogság. Kéler Napoleon személye olyannak látszik, mint egy görög tragikus. Aki szigorú, kemény arckifejezésű álarcot visel, de azután leteszi az álarcot. Ő azonban otthonában is a szigorú álarc mögé rejtette el szíve végtelen jóságát és megértő szeretetét. Fiai közül egyedül az idő előtt tragikus módon elhúnyt Elemér követte atyja példáját s az építészi pályára lépett, de úgyszólván pályája kezdetén le kellett mondania arról, hogy atyja sikerekben gazdag példáját megvalósítsa. Otthonában a szigorú fegyelem uralkodott, az élet vidám napsugara ritkán sütött be, pedig a költő is azt tanácsolja: Kiket szeretsz, s akik szeretnek Ha bántanak, ha megsebeznek: Ne haragudj rájuk sokáig! De öntsd ki szíved s ha letörléd A fájdalom kicsordult könnyét, Bocsáss meg! Hidd, enyhédre válik. Asztalnál étkezésnél csend volt, amit nem volt szabad senkinek megzavarnia. A nyaraló kertjébe szigorúan tilos volt idegeneknek belépniök és mégis egy szép nyári estén, augusztus 12-én, születésnapjának előestéjén az asztalnál ülő család lépteket hallott s egyszerre csak az egyik derék veje által odarendelt dalárda rázendített az öreg úr kedves nótájára: Kidőlt a fa mandulástól. Előbb meglepetve hallgatta, egyszerre tenyerébe hajtotta fejét a hatalmas építőmester, majd megindultak könnyei. Oh, egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük. Bár szívünk éppen nem akarja. Mi is talán vérzünk a sebben, Nekünk is fáj, még élesebben, De büszkeségünk be nem vallja. A nemzet és fővárosunk fejlődésének átmeneti idején élt és abban fejtett ki nagysikerű munkásságot. Szüleivel még németül beszélt, de otthonában gyermeki között a magyar nyelv uralkodott.