Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935
14 hasznát látta az ifjúság, amelynek részére idegen nyelvi tanfolyamokat tartott. De bizonyára még fontosabb és általánosabb volt a gondjaira bízott ifjúság nyeresége közvetve avval, hogy világlátott, emelkedett látókörű, utazásain és irodalmi tanulmányain sokoldalúan kicsiszolt műveltségű nevelő és nem csupán szaktárgyainak ismeretére és oktatására korlátozódó tanár volt a vezetője. Sokoldalú nyelvtudása lehetővé teszi számára, hogy a természettudományok, s azok technikai alkalmazásának fejlődését a legközvetlenebbül állandó figyelemmel kísérhesse. Ennek gyümölcse volt az a számos ismeretterjesztő cikk, amely az Uránia tudományos folyóiratban az ő tollából megjelent. Ő, aki annyi nyelvet ért, jól tud beszélni a gyermekek nyelvén is. Az a komoly — azoknak, akik őt nem egészen ismerik, talán kissé hideg — külső melegen érző szívet, a gyermeki csínyeken, kedves gyámoltalanságokon derűsen mosolyogni tudó kedélyt takar. A szeretet, amely nevelő munkáját áthatotta, különösen ott nyilvánult meg, ahol leginkább szükség is van rá: a kicsinyekkel szemben. Korán elhúnyt kis fia nem vitte magával az ő atyai szívének szeretetét; megsokszorozódva áradt ez a hatalmas gyermekseregre, amelyen át pályája vezetett. Erről az útjáról is sok kedves képet alkotott és őriz emlékezete. Most, amidőn a hosszú tanári pálya pihenő állomására érkezett, szívből kívánjuk, hogy a nyugalom csendes éveit sokáig élvezhesse kedves emlékei között. Kívánjuk, hogy még sokszor felkereshesse azokat a helyeket, amelyekben leginkább gyönyörködött, amelyek legjobban szívéhez nőttek. Tudjuk, hogy gimnáziumunk üde tavaszi díszben viruló udvara a benne vidám zajjal játszó, kergetőző, minden évben megújuló és mégis mindig változatlanul ugyanolyan gyermeksereggel szintén egyike e helyeknek. Arra kérjük, hogy ide is jöjjön el minél gyakrabban. Mi, akik tanári pályáján utitársai voltunk, vagy az ő nyomdokaiba lépünk, mindig a régi szeretettel és tisztelettel fogadjuk körünkben. Kilczer Gyula.
