Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935
8 fokú fizikatanítás bevezetésével kapcsolatban ,,Fizika a középiskolák III. osztálya számára” c. tankönyve. Ez a kitűnő könyv híven tükrözi vissza tanári egyéniségét, a kérdve kifejtő módszert s a lényegnek rövid, szabatos összefoglalását. A matematika iránt való érdeklődést volt hivatva felkelteni az 1903-ban Stampfel kiadásában „Mathematikai szünórák I., II.” címen megjelent két kis könyve; soksok diáknak szerzett ezzel kellemes és hasznos órákat. Igen gazdag Mikola Sándornak ismeretterjesztő, tudományt népszerűsítő irodalmi munkássága. 1911-től 1922-ig szerkesztette Szász Károllyal együtt magas színvonalon, a művelt közönség igényeinek megfelelően az „Uránia” népszerű tudományos folyóiratot. Maga is sok cikket írt ebbe a fizika legújabb vívmányairól, az újabb fizikai elméletekről, a tér és idő, a végtelenség problémáiról, a min- denség szerkezetéről stb. Itt jelent meg 1909-ben „A középiskolai mathematikai és természettudományi oktatás reformja” című nagyjelentőségű értekezése; ebben többek közt a fizikai tanulói gyakorlatok bevezetését sürgeti. Mint a Mathematikai és Fizikai Társulat titkára 1916-tól 1924-ig Fejér Lipóttal együtt szerkesztette a „Mathematikai és Physikai Lapok”-at. Ebbe a folyóiratba is számos ismertető és önálló kutatáson alapuló cikket írt. 1918-ban e Társulat Eöt- vös-emlékkönyvébe, melynek szerkesztésében is résztvett, báró Eötvös Loránd életrajzát írta meg -s a reá vonatkozó irodalmat állította ösz- sze. Az Emlékkönyvnek 1930-ban megjelent bővített kiadása számára báró Eötvös Loránd tudós egyéniségéről írt igen tartalmas megemlékezést. Mindig nagyon érdekelte a fizika története s a nagy természettudósok élete és működése; igen érdekes tanulmányokat írt Keplerről. („A történeti Kepler vonatkozással Az Ember Tragédiájára”, Beöthy-Emlékkönyv, 1908; továbbá „Kepler és anyjának boszorkánysági pere”, Schuschny-Emlékkönyv 1912.) Ezeken kívül egyéb folyóiratokban, többek között a Természettudományi Közlönyben és ennek Pótfüzeteiben jelentek meg kisebb-nagyobb cikkei.*) Ismertető értekezéseit a lényeg kiemelése s a könnyed, világos előadás jellemzi; mindig jól eltalálta az arany középutat a szakszerűség és a népszerűsítés között. Önálló tudományos müvei közül két egymással összefüggő nagy munkája emelkedik ki. 1911-ben jelent meg első vaskos könyve „A pliysihai alapfogalmak kialakulása” címmel. A tudomány létkérdéseit, a végtelenség, a tér és idő problémáit, a makro- és mikrokosmos fizikájának kialakulását történeti alapon mély meglátással tárgyalja s a XX. század elejének új fizikai alapelveit ismerteti. Már ebben a műben kitűnt szellemének gazdagsága, a változatos történeti fejlődést, a természetfilozófiai felfogásokat áttekintő képessége. Méltó folytatása e műnek 1933-ban megjelent hatalmas munkája: „A fizika *) Megírta „A fény“ c. fejezetet „A technika vívmányai“ című könyv ben. Budapest, Athenaeum, 1907.
