Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1933
4 zását adni és senkinek sem sikerült megmutatni, hogy a kettő valóban különböző és különböző forrásból fakad. A görög nyelv tanításával járó nehézségek csakhamar újabb változást hoztak be. A közoktatási kormány 1890-ben a görög nyelv mellé a görögpótló irodalmat és rajzot hozta be. E rendelkezéssel a gimnázium görögnyelves és görög nyelv nélküli részre vált szét. A megoldást a közoktatási kormány sem tekintette véglegesnek, mert már 1892-ben a következő kérdésekkel fordult a középiskolák tantestületeihez: 1. hány osztályú legyen az egységes középiskola ? 2. melyik osztályban vegye kezdetét a latin nyelv tanítása? 3. melyik osztálytól kezdve taníttassák a német nyelv? 4. hogyan ágazzanak el a felsőbb osztályokban a tantárgyak? A mi iskolánk tantestülete az első kérdésre nyolc osztályú középiskola kívánságával felelt. A második kérdésben az volt az álláspontja, hogy a latin nyelv tanítása mindvégig kötelező legyen. A harmadik kérdésre az volt a véleménye, hogy a német nyelv tanításában a helyi viszonyok vétessenek tekintetbe és e viszonyok szerint az első, illetőleg a harmadik osztályban vegye kezdetét a német nyelv tanítása. A negyedik kérdésre az volt a felelet, hogy a középiskola az ötödik osztálytól kezdve humanisztikus és realisztikus irányra váljék szét, úgy, hogy az első ágban a klasszikus nyelvekre és a történelemre, a másikban a természettudományokra, a mathematikára és élő nyelvekre essék a fősúly, megjegyezvén, hogy a latin nyelv mindkét ágra nézve végig kötelező legyen. Az 1893. év után az egységes középiskola megvalósításának kérdése sokat foglalkoztatta a közvéleményt. Minisztériumok és közoktatási miniszterek váltakoztak, de a kérdés folyton napirenden maradt. Társadalmi és tudományos egyesületek, különböző érdekkörök foglalkoztak vele. Tárgyalására széleskörű tanácskoz- mányok hivattak össze, az elhangzó vélemények vastag könyvekbe foglaltattak össze, de a reform mégse valósult meg. Nincs terünk annak részletes kifejtésére, hogy ez miért történt így. Egy nagyon fontos okot azonban megemlíthetünk. A tanácskozmányok oly széles körben folytak és annyira elágazó véleményekhez vezettek, hogy nem akadhatott államférfiú, aki azokból alapelveket tudott volna összesüríteni, amelyek az ő számára cselekvési impulzusokat teremtettek volna. De volt egy másik, talán épolyan fontos ok is. Ez a reform minisztériális reform volt. Felülről indult ki és ép azért a középiskola külső alakja körül forgott. Időközben azonban külföldön is és nálunk is egészen más irányú és célzatú reformmozgalmak keletkeztek, amelyek nem a külső formára fordították a főfigyelmet, hanem keresték a lényeget, az emberi műveltségnek az egyes tudományokban található lelki elemeit és ezek nevelő értékének kifejlesztésére törekedtek. E mozgalmak tehát nem felülről, az állam
