Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1932

8

éles kritikai érzéke is volt, s a Sopronban, Kolozsvárt, a gyakorló gimnáziumban és a saját iskolájában, az életben és írásokban tapasztaltakat meg tudta bírálni és hasznosítani tudta a maga számára, s azok számára, akikkel közölte.

Az osztálytermen és a tanári szobán kívül erre alkalma volt rendes ebédelő helyünkön, ahol 1906—9. közt tizenketten ültünk legényemberek a tanári asztalnál. Merem állítani, hogy ez a bajtársi állandó együttes étkezés, syssitia nagy hatással volt az iskolánkhoz kerülő fiatal tanárokra abban a tekintetben, hogy tudatára ébredtek annak, hogy fokozott munka vár rájuk, ha az idősebbek színvonalát meg akarják közelíteni s a régebbi jeles nemzedékhez hasonulni akarnak. „Tanuló oskolánk“ volt nekünk, akkori fiataloknak ez a baráti asztal, vagy „kis akadémiánk“ ; az ott lefolyt beszélgetések, „kis konferenciák“ közvetlenségükkel és a különböző szakbeliek szempontjaival az idősebbek eredeti egyénisége révén sok és lényegbevágó szellemi emésztenivalót vetettek a fiatalabbak leikébe oktatási, nevelési és emberi vonatkozásban egyaránt. Szívesen betértek ehhez a tanári „közvélemény asztalához“ öregebb kollégáink is, különösen Rátz László és Ulbrich Sándor, de más külső, értékes barátaink is, pl. Hoffmann Frigyes, Pröhle Vilmos, Gyóni Géza, Vidovszky Béla. És ebben a kedves kartársi körben Kliment Jenő előkelő szerepet játszott. Biztosította ezt neki már említett tekintélyszerző adományain kívül szeretetreméltó volta és szellemessége.

A legényi asztal aztán elnéptelenedett, mikor az évek múltával házi tűzhelyet alapítottunk. Kliment Jenő 1912-ben nőül vette Alexy Ilonát, aki örömben, bánatban hűséges élettársa.

Kliment Jenő lankadatlan buzgalommal folytatta tanítói munkáját, amelynek eredményességét nagy szaktudásán kívül biztosította kiváló emlékezőtehetsége, bámulatos olvasottsága és az a képessége, hogy tanítás közben az olvasottakat szellemesen fel tudta használni, nemcsak a szakmába vágó értesüléseit, hanem az újságokból, a hallomásból veiteket is. Élvezetesen tudta fűszerezni óráin a görög, római írók gondolatait azzal, hogy újabbkori vagy éppen mai dolgokat kapcsolt hozzájuk természetes társítással. Igazságkeresési vágya és igazmondó törekvése olykor tán keserű dolgokat is mondatott vele a máról, de az mindig az éppen tárgyalt latin, görög szövegekből sarjadt ki s az azokkal való foglalkozást tette vonzóbbá a tanulók előtt.

Régi diákjai mindig lelkesedéssel emlegetik élvezetes óráit, pedig szigorú volt, a tanulást megkövetelte tőlük, s erre a renyhéket is rá tudta kényszeríteni, a nyegleséget pedig nem tűrte. Nem a gyermeki lélekhez kívánt alkalmazkodni és engedékenységével nagyon is leereszkedni, hanem ellenkezőleg, a maga határozott egyéniségének erejével a tömeget kívánta magához emelni.