Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1932

9

Ezt a törekvését különösen a háború után folyton változó pszichózisok és tömeghangulatok s a klasszikus nyelvek tanítása ellen támadó, műveltségünk színvonalát aláásó áramlatok közepette kétszeresen üdvösnek és jótékonynak kell utólag is elismernünk. Vizsgáin mindig lelki gyönyörűséggel élveztük a szép eredményt s azt, hogy még az alsó osztályok anyagát is, kis fiúkkal is, logikus, csaknem filozófiai egységben tudta összefoglaltatni. Ha meg végig vezetett egy-egy osztályt, annak tanulói a végén nemcsak a latin és görög szövegekkel tudtak megbirkózni, hanem a római és görög világban is otthon voltak s annak mai hatásait is ismerték.

Ez utóbbi sikerében segítette már említett nagy olvasottsága és többszöri utazása. Az így elsajátítottakat osztogatta óráin tanítványainak, beszélgetés közben barátainak, s itt hagyta részben annak a szép könyvgyűjteménynek a képében, amelyet mint a clas- sica-philologiai szertár őre hozott össze sok más idevágó iskolai eszközzel együtt.

Az utazásokra tudásvágyán kívül nagy természetszeretete is sarkalta. Szeretett turistáskodni. Iskolánkra páratlan erkölcsi haszonnal jártak olaszországi útjai. Az ezeken közvetlen szemlélettel kibővített tudás bőségesen árasztotta áldásait az ő latin óráin, s a mellett mint Olaszország nagy kedvelője egyik leghivatottabb vezetője volt több olaszországi iskolai kirándulásnak. Ezek közül az egyik legsikerültebb volt az 1924-es húsvéti tanulmányút, amelynek értesítőnkben közölt sorrendje az egyes helyekhez írt szakavatott megjegyzéseivel s a magyar vonatkozásoknak párszavas aláhúzásával vázlatvoltában is értékes, s a felvételekről készített dia- pozitívek nagyban gazdagították gyűjteményünket. Erre a kirándulásra már teljes felkészültséggel ment, mert olasz nyelvtudását teljessé tette volt a hadifogság. Szomorú dolog a hadifogság, különösen az a nem tiszti, hanem csak altiszti sorban, ahogy Kliment Jenő került oda, mint békebeli póttartalékos katona.

Sorstragédia, kényszerítő végzet, „ananké“ -— ahogv a görög mondta —: Kliment Jenő, aki Itália szellemi és érzelmi virágaiban gyönyörködött eddig, mint Itália rajongója, most a doberdói pokollal, infernóval kénytelen megismerkedni. „Sorakte ormán zöld az erdő, szíve életvágytól dagad“ s a sors arra kényszerítette, hogy a „halálszüreten“ mint szanitéc-altiszt gyűjtse a világtörténelem egyik fonákságának áldozatul esett testvéri emberfürtöket a gránátfüst drapériás szép olasz ég alatt. De ha már ezzel a szomorúsággal is meg kellett ismerkednie, a sorsnak stílszerű játéka volt, hogy Kliment Jenő az olasz fronton esett fogságba. Nyelvtudása révén fogsága is elviselhetőbb lett, öregbített nyelvtudása pedig sok szép új lelki tartalomhoz juttatta, aminek iskolánk is megint csak hasznát látta. Hálásan tapasztaltam ezt magam is két éve olasz- országi útam előtti készülődésemkor és utána, mikor a diapoziti-