Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1930
68 XIV. A BUDAPESTI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM VOLT NÖVENDÉKEINEK EGYESÜLETE. Egyesületünk az 1930—31. tanévvel betöltötte fennállásának hetedik évét. Élete szorosan összefügg az iskola életével; szeptemberben kezdődik és a tanév végén a közgyűléssel záródik. Célja is nagyjában azonosba tagtársi, baráti érzés, az összetartozandóság ápolása, egymás megbecsülése, megsegítése, előadások tartása. Életének jelenségeiről, működésének eredményeiről a következőkben számolunk be. Az egyesületi élet megkezdését és rendes menetét fájdalmasan megzavarta az egyesület ügyvezetőjének váratlanul bekövetkezett halála. Az ő egyesületi működéséről ehelyütt kell megemlékeznünk. Rátz László, ügyvezető alelnök az 1926. év eleje óta, négy éven keresztül vezette egyesületünk ügyeit. Működésének ezen ideje alatt az egyesület tagjainak száma háromszorosára emelkedett, az egyesület megerősödött, életre kelt. Matematikai, pozitív gondolkodás, reális eredményekre való törekvés jellemzi működését. Az ügyek vitelében a kipróbált módokhoz ragaszkodik, csak a gyakorlati életben megvalósítható célokat követi. A hivatalos rendet pontosan betartja, az egyesületi munkát szigorúan ellenőrzi s azokban, főként a pénztári bejegyzésekben maga is résztvesz, sőt az évvégi számadásokat maga állítja össze. A gyűlések anyagát gondosan előkészíti és ezzel biztosítja azok síma lefolyását. Hivatalos egyesületi ügyekben úgy egyeseknél, mint hatóságoknál személyesen járt el. A volt növendékek találkozóin megjelent, volt tanítványait barátilag meg-meglátogatta s így tartotta fenn a kapcsolatot az iskola és a mindenkori növendékek között. Általában az emberekkel való érintkezésében nem személyválogató : mindenkiben az embert szerette és becsülte. Sokszor elkedvetlenítette őt a tapasztalt nemtörődömség és a sikertelenség; többször emiatt lemondásra is gondolt, de ügyszeretete és barátainak kérlelése maradásra késztette. Távozási szándékát egészségi okokból az 1929—30. tanév végével jelezte is. Mintha érezte volna, hogy végleg távozni kénytelen. Szeptember elején nyaralásából azért tért vissza, hogy felvegye az egyesületi munkát, de útközben szélhűdés érte; súlyos baján a szanatóriumi gondos kezelés sem tudott segíteni: 1930. szeptember 30.-án, életének 68-ik
