Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1930

69 évében elhunyt, annak az iskolának közelében, melyben mint ta­nár és igazgató végezte áldásos munkáját. Földi teste szülőföldjén, a soproni családi sírhelyen porlad. De gondolkodása — szelleme és emberszeretete — a mások javára irányuló törekvés él körünkben s vezeti egyesületünket további munkájában. Halála nagy részvétet keltett: a gimnázium és az egyesület közös gyászjelentésben tudatta vesztességét. Utolsó útjára, Sop­ronba elkísérték volt tanártársai, barátai; a sírnál Mikola Sándor, a gimnázium igazgatója mondott búcsúztatót. Itthon volt tanítványai, barátai, tisztelői, a gimnázium és az egyesület a maguk körében gyűjtést indítottak egy, az iskola falá­ban elhelyezendő Rátz-emléktábla felállítása és a nevéről elneve­zendő tanulmányi (utazási) ösztöndíjalapítása céljából. A gyűjtés eddig 5000 P-nél többet eredményezett, de kívánatos az alapnak adakozás útján való növelése. Az adakozók neveit külön kimuta­tásban közöljük s adományaikat nyugtatjuk. Ki kell emelnünk, hogy a Fellner-család egymaga és legelőször 1000 P-t adományo­zott s ezen nagylelkű adományával nagyban elősegítette a kettős cél megvalósítását. A kiküldött emlékbizottság Lux Elek szobrászművészt bízta meg a műalkotással. Az emlékmű ünnepélyes felavatása szeptem­ber hó 30-án fog megtartatni. Fájdalommal kell megemlékeznünk egy másik kiváló halot­tunkról, Dr. Neugebauer Vilmosról is, aki mint az Országos Gyer­mekvédő Liga igazgatója emberbaráti működésével szerzett ma­gának maradandó nevet. Egyesületünknek alapító tagja és osztály- megbízottunk volt. Részvétnyilatkozatunkra az elhúnyt fivére megküldte a megboldogultnak osztálytársaira vonatkozó és egye­sületünket illető összes összegyűjtve kezelt iratait. Apró, de jel­lemző adat. Vajha mindenki, még nagy gondjai között is, ennyire törődnék egyesületünkkel és érezné összetartozandóságunkat. Üdvözöltük Dr. Buday-Goldberger Leót ipari sikeres működé­sének 30 éves jubileuma alkalmából, Glatz Oszkárt, akit Corvin- koszorúval és Dr. Zsigmondy Dezsőt, akit kormányfőtanácsosi címmel tüntetett ki a legfelsőbb elismerés. Tagjaink sikere, kitüntetése a mi örömünk is, mert egy iskolá­nak, egy szellemi közösségnek vagyunk részesei, mint egy alma mater-nek gyermekei — összetartozunk. Testvér-baráti érzésünk ápolására szolgált az 1930. június 21-iki közgyűlésünk után a városligeti Gundel-féle vendéglőben tartott társasösszejövetelünk. A szép számmal megjelent volt nö­vendékek között ott voltak azok is, akik 1890-ben érettségiztek és ez alkalommal tartották 40 éves találkozójukat. Ott voltak a tan­évvégi országos tanulmányi versenyeken győztes tanulóink, ünne­pelt vendégeink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom