Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1930
4 gadta tanítványait; tanításának érdekessége és elevensége nem csökkent a haladó idővel; fiatalos hévvel tanított utolsó tanári éveiben is. Nagy tudományos képzettsége mellett le tudott szállni tanítványainak lelkivilágába; mély tudását arra használta fel, hogy bőviből merítve a tanítási anyagot jól megválogassa s növendékeinek csak az igazán értékeset nyújtsa, azt is olyan alakban, hogy mindenki megértse. A matematikát nem mint elvont elméleti tudományt állította tanítványai elé, hanem lépten-nyomon rámutatott a gyakorlati élettel való szoros kapcsolatára is. Nagy gondot fordított arra, hogy tanítványai önállóan is tudjanak matematikailag gondolkozni; fokozatos és rendszeres előkészítő munkával elérte azt, hogy tanítványai előtt szinte önként tárultak fel a matematika igazságai. Ezzel a tanítási módszerével a sokszor nehéz tárgynak tartott matematikát a kedvvel és érdeklődéssel tanült tantárgyak sorába emelte. Az ő tanítványai nem ismerték a mennyiségtani írásbeli dolgozatok izgalmát; mert aki módszeresen felépített előrelátó tanítását figyelemmel hallgatta, — márpedig nem akadt olyan diák, aki óráján nem figyelt volna — az a kitűzött tételeket könnyűszerrel ki is tudta dolgozni. Ügyesen feltett és egymást elég gyorsan követő kérdéseinél majdnem mindig az egész osztály jelentkezett felelésre; nagy tekintélye, a tanulók viselkedését figyelő éles szeme nem engedte az osztálynak ezt a szellemi elevenségét fegyelmetlenséggé fajulni. Kiválóan értett az egész osztálynak együttes foglalkoztatásához. Ebben a közvetlen, de a tanárra nézve fárasztó módszerben rejlik tanításának nagy sikere. Rátz László nem érte be azzal, hogy még gyengébb tanítványai is megszerezzék az átlagosnál jobb tudást; tanári működését az a törekvés is jellemezte, hogy a tehetségeket, a matematika iránt érdeklődőket kiszemelje s nekik módot adjon az önművelésre. Mindent elkövetett, hogy a felismert tehetségek helyes irányban dolgozzanak; útbaigazításokkal, megfelelő könyvekkel látta el őket; sokszor külön is foglalkozott velük. A tehetséges és a matematika iránt érdeklődő tanulók önmunkásságát legnagyobb mértékben azzal mozdította elő, hogy 1894-ben az Arany Dániel által „Középiskolai Matematikai Lapok” címen megindított folyóirat szerkesztését átvette s az ebben közölt cikkekkel és még inkább az önmunkásságra serkentő kitűzött gyakorlatokkal és feladatokkal a matematikát az egész ország tanuló- ifjúságával megkedveltette. Ezt a lapot lelkesen és teljes odaadással, sokszor anyagi áldozattal, lelkes munkatársak közreműködése mellett 1914-ig szerkesztette s ez a folyóirat tekinthető a mostani „Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok” elődjének. Lapjában a feladatokat gondosan megválogatta, arra ügyelt, hogy érdekesek legyenek, megoldásuk kellő szellemi munkát kívánjon, de ne tartalmazzanak olyan problémákat, amiket a tehetséges tanuló is csak nehezen tud megoldani, mert az könnyen csüggedésre vezethet. A buzgóság fokozása céljából a legjobb megoldások mellett a helyes megfejtők neveit is közölte. E folyóirat nagy jelentőségre emelkedett, lelkes
