Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1929
20 fognak követelni s a feleletünktől függ, hogy a magyar név lehet-e méltó régi nagy híréhez. A ma első kérdése ez: „Tudunk-e mi, kiilön-külön és egyetemesen olyan nagy eszme szolgálatába állni, mely az emberiségnek csak a legjobbjait tudja fűteni s amelynek csodás jövőbe látó ereje van, mint volt 1848-ban a nemzetek szabadsága eszméjének, s leszünk e szolgálatba állással kicsiny, de az első vonalban harcoló csapat, melyre a nagy hadoszlopok is tisztelettel tekintenek: vagy leszünk hátul kullogok, Lázárok a legjobb szellemek lakomáján, otthonragadt Toldi Miklósok, kik sohasem léphetnek ragyogó fegyverzetben a „népek hazája, nagy világ” elé? A másik kérdés ez: Tudunk-e- majd, ha eljő az idő, olyan bűvös erejű mágnessé lenni, mely ellenállhatatlanul vonzza magához még azt is, aki nem a mi nyelvünkön, szól hozzánk, tudunk-e mindenkit meggyőző tettek által őszinte, jóakaratéi és gyámolító idősebb testvér lenni, vagy csak szavakkal fogunk harcolni a barbár, az elnyomó, az úrhatnám magyar mindig elénk dobott képe ellen? Kedves Ifjúság! Amint utoljára fogsz kilépni ennek az iskolának a kapuján, rögtön eléd állnak ezek a kérdések. Illő és hasznos, hogy nemzeti ünnepeinken, melyeket szeretek a nemzeti lelkiismeret- vizsgálat napjainak tartani, előkészülj a majdan tiszta tekintettel és emelt fővel megadandó feleletekre! Kerecsényi Dezső ár. A TANÁRI ÉRTEKEZLETEK FONTOSABB TÁRGYAI. A TÚLTERHELÉS LEKÜZDÉSE. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 540—05/244—1929. sz. alatt rendeletet adott ki a túlterhelés leküzdésére. A tanári testület arra való igyekezetében, hogy a rendelet követelményeinek minél jobban megfelelhessen, a kérdést tanácskozás tárgyává tette. E tanácskozás folyamán olyan igazságok nyertek megállapítást, amelyeket közlésre érdemesnek tartunk. Iskolánkban szerzett tapasztalatok szerint az úgynevezett túlterhelésnek igen gyakran abban van az oka, hogy a tanulók fejlettségükhöz képest túlkorán kezdik meg középiskolai tanulmányaikat. A törvénynek az a rendelkezése, amely szerint az első osztályba csak olyan növendékek vehetők fel, kik szeptember 1-ig életüknek 9-ik évét már betöltötték, a gyakorlatba úgy ment át,, hogy az első osztályú növendékek igen kevés kivételtől eltekintve, valamennyien 9 évesek. Ez a helyzet nem mondható helyesnek és. normálisnak, mert a gyermekek fejlődése nagyon különböző. Vannak lassan fejlődő gyermekek, akik egy, két, sőt három évvel is elmaradnak a többiektől, anélkül, hogy tehetség, kitartás, jellem.
