Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1928

Mindezek az itt elmondott körülmények méltán ejthetik gondolkodóba azokat, akik a kultúrpolitika kérdései iránt érdeklődéssel viselteinek. Nem követünk el szerénytelenséget, ha megállapítjuk, hogy az a pénz, amelyet az állam a mi iskolánknak építésre adott, az állami feladatok szempontjából is jobb helyen és gyümölcsözőbben lett elhelyezve, mintha maga az állam épített volna. Megállapíthatjuk továbbá azt az igazságot is, hogy a középiskola a maga sajátszerű feladatait úgy oldja meg jól és a magasabb kultúrpolitikai szempontoknak is úgy felel meg legjobban, ha intézményszerű kapcsokkal bír, amelyekkel szülőket és más érdeklődőket a maga szférájába be tud vonni. Igaz lelki örömmel állapíthatjuk meg, hogy a mi iskolánk tudott kiváló, nemesen gondolkodó és áldozatkész férfiakat magához kapcsolni.

Kik voltak e férfiak? Nem kell őket felfedezni, mert nevük be van vésve intézetünk márványtáblájába, meg van örökítve intézetünk történetében és abban az okmányban, melyet 1905- ben ünnepségek között épületünk falába zárókővel lezártunk.

Lelkemben felmerül e férfiak képe, amint öt hosszú éven át nemes buzgalommal dolgoznak a cél érdekében. Közöttük van egykori felejthetetlen emlékű igazgatónk. Góbi Imre, aki az iskolafenntartó hatóság vezetőit zajtalanul, de szilárd akarattal meg tudta nyerni az új épület eszményének. Nagy hálára kötelezett bennünket a budapesti tankerület széles látókörű főigazgatója, Erődi Béla, amikor figyelmünket felhívta a Városligeti-fasorra, mint középiskolának nagyon alkalmas helyre. Hervadhatatlan érdemeket szerzett az építőbizottság elnöke, Mágócsy-Dietz Sándor, akkori iskolafelügyelőnk, kinek lelkesedése, soha nem lankadó ügybuzgalma, minden részletre kiterjedő érdeklődése magával ragadta az építőbizottság tagjait. A siker legnagyobb részét a mű geniális szerzőjének, néhai Pecz Samu műegyetemi tanárnak köszönhetjük, aki a legaprólékosabb részletekre kiterjedő gondossággal, a legnagyobb körültekintéssel és páratlan lelkiismeretességgel vezette az építést és aki e mellett a neki szabály szerint járó tiszteletdíjnak jelentékeny részét visszaadta az építési alapnak. Mély megilletődéssel gondolunk néhai Kéler Napoleon presbiterre, erre a vasenergiájú férfiúra, aki az új épületnek leglelkesebb szószólója volt, az építkezési költségre rendezett gyűjtést páratlan ügybuzgalommal intézte, e célra maga is tetemes pénzösszegeket áldozott és az építkezést reggeltől estig tartó erős munkával ellenőrizte. Őszinte mély kegyelettel gondolunk Zsigmondy Jenő dr.-ra, iskolafenntartó hatóságunk akkori elnökére, aki az épületre vonatkozó összes ügyeket a viszonyoknak és embereknek mélyreható ismeretével a leghar- mónikusabb módon tudta irányítani. Nagy érdemeket szerzett testvére, Zsigmondy Géza presbiter, aki műszaki téren gyűjtött tapasztalatait és összeköttetéseit az új épület érdekében hasznosította. Hálás kegyelettel emlékszünk meg néhai Cziegler Győző

6