Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1928
műegyetemi tanárról, aki habár nem volt evangélikus, kész örömmel vett részt az építőbizottság tanácskozásain és szakszerű tanácsaival nagy szolgálatokat tett az ügynek, őszinte hálával gondolunk két volt kollégánkra, Rátz László tb. igazgatóra, aki a felszerelésre vonatkozó kérdésekben és Szigethy Lajos tb. igazgatóra, aki mint az építőbizottság jegyzője végzett nagy és sike-; rés munkát. Igaz hálára köteleztek bennünket az építőbizottság többi tagjai is: Bexheft Ármin, Daur György, Falvay Antal, Francsek Imre, Fuszek Tivadar, Gerstenberger Emil, Haberern J. Pál, Heuffel Adolf, Horváth Sándor, Meining Arthur, Schranz János, Schulek János, Stefáni Lajos, Wágner Géza, akik nagy lelkiismeretességgel végezték dolgukat. Nagy munkát végeztek végül a tanári kar tagjai, akik szerteszét járva az országban, tapasztalatokat gyűjtöttek, hogy azokat az új épület berendezéseinél és felszereléseinél hasznosíthassák. Amikor iskolaépületünk negyedszázados jubileuma alkalmával Kéler Napoleon, Pecz Samu és Zsigmondy Jenő arcképét megfestettük, nem mulaszthatjuk el még külön kiemelni, hogy e férfiak nemcsak az építkezés kérdésében, hanem minden más ügyben is az iskolának és a tanári karnak őszinte igaz barátai, minden haladásnak támogatói és az iskola és a tanári kar érdekeinek melegszívű szószólói voltak. E felejthetetlen emlékű három férfiú között is külön ki kell emelnünk Kéler Napoleon emlékét, aki a saját és rokonának, Kéler Teréziának fejedelmi alapítványa által intézetünket páratlanul magas fokra igyekezett emelni. Az alapítványok, melyek intézetünket a Simonyi-alapít-, vánnval kapcsolatban a leggazdagabb magyarországi középiskolává tették, a háború következményei folytán értéküket vesztették, de nem veszett el és nem fog elveszni annak a férfiúnak emléke, aki iskolánk iránt érzett szeretetében a legnagyobb áldozatokra volt kész. Az iskola épületének negyedszázados jubileumán vessünk végül rövid pillantást az épületben folyó 25 éves tanári munkára. Az új épület szárnyat adott a tanári ambíciónak. Hévvel és lelkesedéssel vetették magukat kollégáink az új lehetőségek kihasználására. Régi, gazdag könyvtárunkat most nyugalomba vonult kollégánk, Tóth Kálmán dr., óriási munka rááldozásával rendezte. Ugyancsak rendeztettek a természetrajzi és természet- tani szertárak. Ezeken kívül az újabb könyvtáraknak és szertáraknak egész sora keletkezett. Ezek is meg a régiek is évről évre gyarapodtak, de nemcsak a szűkre mért évi átalányból és adományok révén, hanem a tanárok munkája révén is. E lelkes és áldozatkész tanári munka folytán intézetünk az ország legjobban felszerelt intézetei közé emelkedett, noha vannak intézetek, melyeknek évi szertári dotációja a mi intézetünkét messze túlszárnyalja. Ennek az örvendetes ténynek felemlítése mellett nem hagyhatjuk szó nélkül azt a sajnálatos körülményt, hogy intézetünk szertári helyiségek tekintetében a 25 év előtti viszo7