Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
Összejöttünk a mai napon, immár egy bizton remélt jobb jövő derengő hajnalán, azért, hogy emléket állítsunk azoknak az iskolánkból kikerült ifjaknak, akik legdrágább kincsüket, ifjú életüket áldozzák a Haza oltárán. Olyan emléket állítunk, amely az elveszettek dicsőségét s az életben maradottak megbecsülését és hódolatát lesz hivatva örökké hirdetni. A róluk való megemlékezés azonban nálam hivatottabb férfiúra vár. E helyütt csak azt óhajtom leszögezni, hogy a nagy háborúban hősi halált halt növendékeink száma — akiknek sorsáról ez- ideig biztos tudomást szereztünk — 54, ami átlagban egy osztály létszámát teszi. Ezek a hősök a magyar Haza hívó szavára, parancsára, az oroszországi mocsaras mezőkön, a Kárpátok jégsziklái között, Doberdo tüzes poklában, a Piave véres habjai mellett s az erdélyi Hétfensíkon rohamoztak vagy légi harcokban küzdöttek fáradhatatlanul s a magyar becsületért, a magyar Haza védelméért ifjú életüket áldozták akár tiszti, akár legénységi sorban s köztük — nem is egy — megszerezte a katonai kitüntetések egész sorozatát. Közöttük vannak iskolánk és egyházunk vezetőtagjainak gyermekei, számszerint kilencen, iskolánk elesett hőseinek egy- hatod része, de derekasan kivették részüket a nagy háborúban iskolánk összes volt növendékei valláskülönbség nélkül. A mai napot főgimnáziumunk hősi halottainak szenteli s atyai fájdalommal gondol azokra a volt növendékeire, akiket ez a világrengető, trónokat ledöntő háború áldozatul követelt. A Szigethy Lajos tanár nagylelkű adományából s a Volt Növendékek Egyesületének Haberern J. Pál közfelügyelő és Rátz László igazgató fáradhatatlan és lelkes gyűjtésének eredményeként márványba vésett emlékezését Lux Elek művészi alkotásában iskolánk belső falán helyezi el, oly helyen, ahol azt minden tanár és minden tanítvány nap-nap után maga előtt látja. Hirdetni fogja ez az emlék mindenkoron, hogy főgimnáziumunk növendékei teljesítették kötelességüket Hazájukkal szemben, — de legyen ez az emlék egyúttal figyelmeztetés a jövőre nézve is, emlékeztetés akkorra, a mikor új és nagy áldozatokra hív egy mindnyájunktól alig várt szózat! Midőn az ünnepély összes résztvevőit, elsősorban pedig azokat, akik a legnagyobb áldozatot hozták Hazánkért, az elesett hősők szüleit, testvéreit, rokonait szivemben büszke gyásszal üdvözölném, szives medjelenésüket megköszönve, Hőseink emlékezetének szentelt ünnepélyünket megnyitom. 4
