Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
EMLÉKLAPOK I. A hősök emléktáblájának leleplezési ünnepélye. 1927. május 29, vasárnap. 1. Dr. NÉMETH ÖDÖN ISKOLAI I. FELÜGYELŐ MEGNYITÓ BESZÉDE. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Az emberiség történetéből merített tapasztalás szerint nemzeti katasztrófák oly veszedelmek kiállása után, amelyek életáldozatokat követeltek, vagyonokat és existentiákat semmisítettek meg, az öröklött emberi önzés elsősorban a megmentett élet és vagyon rendbehozására törekszik, hogy ily módon biztosítsa azt a folytonosságot, amely a remélt jobb jövő kiépítéséhez szükséges. A romok eltakarítása, jövendőnknek biztosítása után következik el az az időszak, amidőn fájó szívvel, de mégis büszkén visszaemlékszünk azokra, akiket a veszedelem kérlelhetetlenül elsöpört és akik nemes életáldozatának köszönhetjük nagyrészben azt, hogy mi megmenekültünk. Ma, a hősök országos emlékünnepén, mi is teljesítjük szomorú kötelességünket, midőn megemlékezünk a mi hősi halot- tainkról, főgimnáziumunk volt kedves növendékeiről s benső fájdalommal visszagondolunk a borzalmas világháborúra, amely Nyugat-Flandriától Bagdadig és Rigától az afrikai partokig, mint éveken át pusztító orkán dühöngött, mérhetetlen áldozatot követelve emberéletben és kultúrában egyaránt. És mindezt tetézte még nálunk a háború után bekövetkezett forradalom, az emberi lélek alantas ösztöneinek kirobbanása, a megmenekültek őrülete, közveszélyű cselekményei, amelyek a francia forradalom és kommün iszonyatosságaira s a Szent Bertalan-éj és a sziciliai vecsernye borzalmaira emlékeztetnek. E rettenetes kataklizma azután drága Hazánk vérrel öntözött szent földjéből még további áldozatokat is követelt s végeredményben a trianoni gyilkos békéhez, országunk megcsonkítására vezetett. 3
