Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926

Azóta, úgy érezzük, van gyógyulás, de a közel jövőt ki merné vakmerőén jósolgatni ?

A történelem mégis azt igazolja, hogy minden véletlenen, minden külpolitikai esetlegességen felül elhatározó tényező mindenképen az illető nemzet magatartása, lelkülete.

A magyar lélek a nagy csapásba belekábúlt, aztán meg bele is fásult, de már itt az ideje, hogy önmagára leljen.

Öregnek, ifjúnak össze kell fogni, hogy csekély erőinkkel mi is siettessük a feltámadást.

Különbnek, jobbnak kell lennünk elleneinknél! Méltóknak kell lennünk a nagy háború elesett hőseihez. Mert máig ők a legerősebb fegyveríársaink. Az ő bátorságuk emléke az a hazajáró lélek, amely ellen hasztalan küzdenek a megszállók . . . Ha mi, maradék magyarok hozzájuk méltóan élünk, akkor nem marad mindörökre „Mohács népe a magyar“, akkor e történelmi Halottak napja felett is ott ragyog a feltámadás Ígérete és bízva mondhatjuk el a költővel:

„Mert ámbátor testét keresztfára tették,

A szívét dárdával által is ütötték,

S véres köntösére vetettek bár kockát,

Krisztussal feltámad s lesz még Magyarország 1“

Dr. Koch István.

21