Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
4. IMRE. Irta Góbi Imre főgimnáziumunk nyugalmazott igazgatója. Az ünnepélyen elszavalta Laszgallner Guidó VII. o. tan. Csordultig volt boldogsággal Ifjú szive lelke... Nehéz poggyász katonának, De büszkén viselte. Édes anyja könnyein át Fölmosolygott rája: Koszorúsán gyere vissza Lelkem katonája! Ellenséggel, hogy keményen Farkasszemet nézett, Körülötte kis csapatja, Jó magyar vitézek: Egyet villant . . . egyet dörrent, Vér gyűlt homlokára. .. Sírhattok már apja, anyja, Testvér, özvegy, árva . .. Kihullott a kard kezéből Elnémult az ajka, Sóhajtásba foszlott széjjel Az utolsó: Rajta! Ágyudörgés morzsolta szét Végső sóhajtását, Mennybe szálló tiszta lelke Szárnya suhanását. Csata után hű bajtársak Körülállták sírva, Eltemették honi földbe, Egy katona sírba. Temetésre kigyulladtak Gyertyái az égnek A nagy folyam mormolása A halotti ének .. . Nem bírok a könnyeimmel ...! Meg ne ítéljétek, Zokogástól hogy elcsuklik A sirató ének . . . Öreg ember sírás nélkül Meg hogyan is állja Ősz fejének ha porba hullt Drága koronája.'
