Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
a budapesti evang. főgimnázium hősi halottjai emléktáblájának leleplezésekor, 1927. május 29-én. Elmondta Dr. Szigethy Lajos. 5. ÜNNEPI BESZÉD Megelőző programmpontunknak szimbolikus jelentősége van. Az iskola volt tanárának, fiáról, a volt derék tanítványról írt remek versét, ifjú szíve egész melegével elszavalta egy mostani tanítvány, az emlékmű előtt, melyen az ötvennégy név között az iskola három nagy tanára fiának neve is ott ragyog. Bőhm Károly, Lehr Albert és Góbi Imre fiának neve. Azt jelenti ez, hogy abban a szent tűzben, mely ebből az emlékből felénk sugárzik, tökéletesen egybeforr a tanárok és tanítványok szíve. Könnyekig megindulva hallottuk egy édes apa jajszavát. Most én hadd tolmácsoljam egy spártai édes anyának, egy halhatatlan édesanyának, az iskolának érzését, mikor ötvennégy fiától búcsúzik és mikor viszontlátja őket. Ez a csarnok osztályteremmé változik lelki szemeim előtt; az ötvennégy fiút osztálytársaknak látom és az utolsó történetórán az érettségi vizsgálat előtt búcsúzom tőlük. Illetőleg búcsúzik az iskola szelleme, amit egy évszázad alatt száz tanárnak, tízezer diáknak, az evangélikus egyháznak, a magyar nemzetnek és a classikus világnak lelke együttesen gyémánttá köszörűit. És amit ennek az iskolának legnagyobb tanára, első büszkesége, a legnagyobb magyar gondolkodó, Bőhm Károly korszakot alkotó, hatalmas, tudományos, rendszerébe bele is foglalt. * Kedves fiúk! Nyolc év alatt felvezettelek benneteket bársonygyepes, virágos ösvényen az igaz, a jó és a szép, vagyis Isten megismerésének napsugaras magaslatára. Mi a lényege annak, amit én néktek ez alatt a boldog nyolc esztendő alatt adtam ? Egy mérleg. Értékmérőt adtam a lelketekbe: finomabbat az aranyműves, vagy a vegyésztudós kényes műszerénél. Amit ez értéktelennek mutatott, félredobtátok : ne beszéljünk róla. Sok értéket viszonylagosnak jelzett. Ilyen a ti aranyos, bájos ifjúságtok. Ennek köszönhetitek, hogy minden szív megnyilik, minden kar kitárul felétek. De hát az ifjúság lepkeszárnyu színes álom ; Itt volt s nyomát se találom. Nagy érték a szerelem, mennyország a földön. De mit mond Arany János? „Rózsa mindig nyitnál, el sem is virulnál! Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!“ A barátság ? Két útilárs nappal árnyék és a test. Hol a test árnyéka, ha itt van az est ? 9
