Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1925
4 országos tornaversenyen. A következő futásban megszerzik a bajnoki zászlót. Sikerrel szerepelnek az egri és komáromi kerületi versenyeken s szép eredményeket mutatnak fel saját házi versenyeinken. Még fokozta tanítványai kedvét, lelkesedését a Diák-Sportkör lelkiismeretes vezetésével, a különböző szakosztályok irányításával. A kicsinyek játékos kedve, a nagyobbak sport- búzgósága egyaránt megtalálta kielégítését mindig tapintatos, a túlzást semmiben sem szerető tornatanáruk vezetése alatt. A kedvvel végzett munka eredménye a futásban, füleslabda-versenyben, jéghockeyban s elsősorban a vívásban elért győzelmek. Iskolai munkája mellett nem feledkezett meg boldogult barátunk saját elméleti s gyakorlati — főleg a vívásban való továbbképzésről sem. Pihenőül,, szórakozásul pedig az idegen nyelvek tanulgatása szolgált neki. Ha az iskola nem kötötte le, a szabad természetbe sietett. Összel-télen a vadászat nyújtott neki szórakozást, tavasszal a régebben oly gyakori kirándulások a budai hegyvidék egyik-másik részébe, nyáron pedig az Adria vagy Olaszország üdítette fel. Igazi pihenést azonban otthon talált, előbb még szülei, ezek elhúnyta után nővérei körében. Akiket annyira szeretett s tehetségéhez képest oly szívesen támogatott, éppen azoknak okozta a legmélyebb fájdalmat. Testületünk többsége: az elhunytnál idősebbek, vagy vele körülbelül egykorúak 22 éve ismertük lelkiismeretes munkásságát, ismertük s szerettük mindannyian néha elgondolkozó, de többnyire derült természetét, kedélyét,, olykor-olykor kitörő jókedvét. S most váratlan távozása miatt megítéljük-e? Gyenge emberhez méltóbb, ha — a költő szerint — ítélni erőtlen szívvel gyászoljuk. Emlékét megőrizzük! Kovács János.
