Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1923
10 r gár harangöntő készítette. Megemlítjük azt is, hogy mindkét templom építéséhez nem protestánsok is jóakaratúlag hozzájárultak adományaikkal. Az evangélikus templom építésére Batthyány prímás 500 forintot és 10,000 téglát adott. Kálmánházy László váci püspök pedig a református templom építéséhez 14,000 ingyen téglával járult s a köszönetét tolmácsoló küldöttséget „szíves kegyességgel és nyájas vidámsággal fogadta“, kijelentve ezentúl is kész segedelmét. Felemlítjük azt is, hogy az evangélikus toronyból az első harangszó 1829. pünkösd vasárnapján hallatszott s ugyanekkor kezdett az óra is működni. A. református templom tornyából 1833. november 10-én hallatszott az első harangszó, az óra pedig 1843. szeptember 1-én kezdte meg járását „a két városrész nagy örömére“. A református templom oszlopos előcsarnoka azonban jóval az árvíz után, 1847-ben készült el. Mikor már készen volt mindkét gyülekezet temploma, mindkettőben hasonló bajok jelentkeztek. Először is mindkét templomnak rossz volt az akusztikája. Az evangélikus templomot 1819. június 18-án vizsgálta meg Chladni, a hires fizikus, akinek nevét a fizikából az általa felfedezett hangidomok révén mindenki ismeri. O azt javasolta, hogy a szószék fölé baldachin készíttessék és kettős karzatot építsenek a templomba, ami 1820-ban meg is történt. Az akusztika javult ugyan, de még az 1867-i átalakítás idején sem lett tökéletes. A református templomnak is az volt a baja, hogy a szószékből a prédikáló szava nem jól hallatszott, ezért Hild építésszel a szószék fölé alkalmas, díszes tetőt készíttettek hangfogóul, de ez nem használt; majd a szószéket a templom közepére helyezték, de sikertelenül, míg végre a templom kriptájában eltemetett Zichy- Strachan grófné örökösei annak fejében, hogy az elhunytnak szobra a templomban elhelyeztessék, felépíttették a kétemeletes karzatot, mi által lényegesen javult a templom akusztikája. De mindkét templomnak baja volt a külső zajjal, lármával és rendetlenséggel is. Evangélikus templomunk körül a Szén-téren zöldségvásár volt, tele piaci árussal, kiknek zaja, éktelen lármája vasárnaponként még az istentiszteletet is meg-megzavarta. A templom környéke pedig tisztátalan volt. A templom körül lánccal ellátott kőoszlopok álltak, mik csak nehezítették a hely tisztántartását; ezeket azután 1840-ben eltávolították. A templom fala mögött a kaszárnya udvarát volt közvetlenül az istálló és szemétdomb, úgyhogy istentisztelet alatt a lódobogás áthallatszott az istállóból a templomba. A városi tanács' több ízben felszólitotta a gyülekezetét a templom környékének tisztántartására, viszont a gyülekezet azt sürgette egyre, hogy tiltsák meg a templom körüli árusítást. A református templom körül éppen ilyen bajok voltak. 1838. április havában az egyház azzal a kéréssel fordult Lónyay királyi biztoshoz, hogy a lövöldét helyezzék el a templom közeléből, mivel a prédikáló szavát a templomban nem lehet érteni a vasárnapi nagy lövöldözés miatt.
