Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1916
6 foglalkozott : a filozófia kutatásában keresett céltudatos tanulmányai kapcsán üdülést. A minden szépért, a művészetekért : zenéért éppúgy, mint festészetért lelkesülő ifjú a filozófia magyar művelői között éppen azáltal fog nevet kapni, bogy az eleddig oly kevés művelőt számláló értékelmélet kérdéseivel foglalkozott.* Mintha érezte volna, hogy a mostoha sors rövidre szabta dús élte pályáját, lázas buzgalommal, testi gyengeségét nagy lelki erővel legyőzve dolgozott éjjel-nappal, úgy a tanévben, mint — tudományosan még inkább — a nyári szünidőkben. Ha utazott is, azt sem kizárólag szórakozó üdülés céljából tette : üdülést kedves tudományában keresett s talált. El is érte, hogy 1916-ban a budapesti tudományegyetem bölcsészeti kara a filozófiából magántanári képesítésre való folyamodványát elfogadta s habilitálása még ez évben megtörtént volna. Az első hír örömét még megélhette, de a teljes örömben már nem lehetett része. Az ember szíve elszorul e tragikus sors láttára : nagy munkája közben életét tette kockára eszményéért ; el is érte azt, de teljesen céljához a közbelépő halál nem engedte eljutni. Hogy mit vesztett elmúlásával a filozófiai irodalom, a szakemberek fogják megállapítani. Hogy mekkora az a veszteség, mely iskolánkat érte : mi tudjuk megítélni, mi érezzük leginkább, kik vele együtt dolgoztunk, kiknek nem egy eszménye volt vele közös. Szaktárgyainak alapos ismerője volt, — de hiszen ez természetes dolog. Szaktárgyait azonban olyan módszerrel, olyan formában tudta tanításában feldolgozni, hogy tanítványaira páratlan hatást gyakorolt. Hogy a magyar poétika s irodalom tanításával vagy a német irodalom remekeinek feldolgozásával magával tudta ragadni az ifjú tanítványokat, a tárgy természetében is rejlik némi magyarázata, — de emlékezünk még arra, hogy a görögpótló irodalmi olvasmányokba is mennyi tartalmat vitt bele, mikor nagyszabású művészettörténeti tanulmányok folytatására adott útmutatást tanítványainak sokszor egyetemi színvonalú előadásaival. Ez az igazi, zseniális tanár munkája volt! Hogy ne lett volna neki az ifjú lelkekre hatása, mikor tanítványai minden szavából szeretetet és jóindulatot érezhették ki! S ha nagy a tudomány és intézetünk vesztesége : ki tudná mérlegelni azt a súlyos veszteséget, mely a lelkének legkedvesebb, szívéhez legközelebb álló tanulóifjúságot érte halálával. «A jó tanár nemcsak * Filozófiai dolgozatai: Kintiak: «Gege nstardídheorctisehe Betrachtungen über Wahrnehmung ui el ihr Verhältnis zu arclern Gcgerttärdcn der Psychologie». — «Ist intuitive Philosophie möglich?» — «Über primitive Zeitauffassung». — «A tárgy filozófiája mint a ti'ozótia első feladata». — «Bevezetés egy orthonom értékelméletbe*. — Nagyobb műve : «Die Struktur des logischen Gegenstandes». Berlin, (Kantstudien) 1915.
