Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1916
7 tanít, hanem nevel is.» Hazay Olivérnek működése az igazi tanár munkálkodása volt. Hogy tanóráin mint hatott, igyekeztünk némileg jelezni; de nevelő munkássága a tanítási órákon kívül kezdődött igazában! Iskolai tanítási idő alatt alig lehetett őt másutt látni, mint a diákság körében, a tízperces óraközöket sem használta pihenésre, üdülést ifjú és legifjabb barátai között keresett és talált is, — pihenést azonban nem nyert. Ha órái alatt az egész osztályt ragadta lázas munkálkodásra, az egész osztályé volt: viszont a szüneteken az ifjúság legjelesebbjei, kik rajongóinak számban és értékben gazdag sorát adták, alkották a kört, melynek fáradhatatlanul magyarázott s melynek igen különböző tárgyakból felvetett kérdéseire mindig szívesen felelt. Ilyen szellemben vezette többször az ifjúsági Arany János-ön képzőkört, melybe modern szellemet vitt be, főleg az iskolában nem eléggé tárgyalható modern irodalom megismertetését tartva szem előtt. Mikor osztálya, melyet évekig vezetett, elhagyta az intézetet, Hazay Olivér, ki évek során az alsó fokon nem tanított, leszállt a legalsó fokra. Az érett ifjak után az elemiből gimnáziumba lépő naiv, kedves gyermeksereg közé lépett. És ime — ez mutatja, milyen igazi pedagógus volt — a kis gyermek éppen olyan rajongó szeretettel csüngött rajta, mint az érett ifjú. Ha az ifjak szellemi érettségi fokát nem egyszer meghaladó tanítása bámulatba ejtett, még inkább csodálhattuk ez alkalmazkodó képességét. Beszéljünk csak volt tanítványaival és látni fogjuk, milyen kitörülhetetlenül véste be képét a fogékony ifjú lelkekbe. * A nevelésről, a középiskolai tanításról való elveit már rövid pályája kezdetén kifejtette «Egy könyv szülők, tanárok és volt diákok számára» (Franklin, 1910.) című gazdag tartalmú művében. Itt látjuk, minő tervekkel lépett a tanári pályára az ifjú, kinek anyagi helyzete a rögös és sok, kimerítő munkát kívánó tanári pálya helyett a tudomány nyugodt művelését is lehetővé tette volna. De ő, ki iskoláját nagyon szerette, ki nem egy tanárában példaképet talált pályájára, lelke vágyától, a fiatalság őszinte szeretőiétől áthatva választotta a hivatottaknak gyönyörű pályát. Jellemző említett művének ajánlása, mely így hangzik: «E könyvet szeretettel ajánlom kicsi diákjaimnak, tudtukon kívül munkatársaimnak». Majd «Becsüljük meg a gyermeket is!» címen fejtegeti tanítványai iránt való szeretettel azt, hogy milyen hibák és téves pedagógiai elvek érvényesülnek még mindiga kis gyermekek nevelésében és pedig úgy az iskolában, mint a szülői házban. Ha egy-egy fejezetben kissé erős vonásokkal is rajzolja az iskolai élet ferdeségeit, gondoljuk csak meg, hogy ki nem kíméletlen a más meggyőződésen levőkkel szemben : s akkor nem fogunk ezen megütközni. Vagy pedig fogjuk fel az ilyen feje
