Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1916
14 Az olasz harctérről szerencsésen hazatért ifjú hőst távol otthonától támadta meg a gyilkos kór. Március 31-én temettük e kedves barátunkat Tanári Testületünk igaz részvéte mellett. 1917 április 30-án temettük ifj. Góbi Imrét, kiérdemü’t igazgató elődünk Góbi Imre fiát, egykori kedves tanítványunkat, aki mindjárt a háború elején, 1914 szeptember 8-án, esett el Surcin mellett. Harctéri sírjából az ifjú hőst hazahozatta a szülői szeretet. Temetésén fájdalomban osztozva vett részt Tanári Testületünk. Még egy halottunkról kell megemlékeznünk, aki bár nem volt iskolánk növendéke, mégis szoros kapcsolat fűzte hozzánk. Nádasdy Andor iskolai cserkészcsapatunk egykori vezetője ez, aki tavalyi értesítőnkben közölt alapító-levelével szép emléket állított magának. Elesett 1916 július 28-án Bortniki mellett. Az ifjú hős, aki tartalékos zászlós volt a 6. honvédhuszárezredben, 1917 február 1-én, halála után az arany vitézségi érmet kapta. Az ifjúságot szerető nemes hős emlékét cserkészeinkkel együtt fogjuk ápolni. Két elesett hősünkről dr. Strasser Albertról és Strasser Györgyről az új alapítványoknál emlékezünk meg e jelentés 19-ik pontja alatt. 6. Menekült tanítványaink. Az erdélyi román betörés folytán már szeptember elején érkeztek fővárosunkba az erdélyi menekülők. Az er- délyrészi evangélikus szász gimnáziumok tanulói nagy számban keresték fel intézetünket. A súlyos gondok közt levő szülőknek némi megkönnyebbülést szereztünk azzal, hogy gyermekeiket felvettük iskolánkba s a tanítást már szeptember 15-én megkezdtük. Az igazgató a nagytiszteletű Képviselőtestület utólagos jóváhagyásával és beleegyezésével beiratási díj és tandíj fizetése nélkül vette fel e sokat szenvedett tanulókat; Tanári Testületünk is minden eszközzel iparkodott támogatni a menekülőket. Menekült tanítványaink száma az I. félévben 69 volt ; a II. félévben március 6-án érkezett még román fogságból két menekült tanuló. Mindnyájuk névsorát külön is közöljük. Az első félévben érkezett tanulók nagy része még az I. félév befejezése előtt visszatért szülőföldjére, közülük csak négy maradt a tanév végéig intézetünkben. Menekültjeinkkel tetemesen megnövekedett iskolánk növendékeinek száma ; némely osztályunk valóban zsúfolva volt, de hazafias kötelességünknek éreztük az ő ügyük felkarolását. Jól tudtuk, hogy az ifjú lelkek a menekülés izgalmai, borzalmai között mily megrendítő eseményeket éltek át, míg idekerültek a mi iskolánkba, ahol egészen szokatlan környezetbe, új viszonyok közé jutottak; a család szenvedése és aggodalma ott látszott minden ifjú arcon. Ilyen helyzetben a tanulás nehézségekkel indult, de lassanként megmelegedtek ; a magyar nyelv is okozott nehézségeket, de megengedtük, hogy alkalomadtán németül is
