Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
A LOGIKAI ALAPFORMÁK ALKATA BÖHM KÁROLY FILOZÓFIÁJÁNAK RENDSZERÉBEN. A besztercebányai emlékünnep alkalmából. Az elmúlt esztendőben Besztercebánya városa díszes emléktáblával jelölte meg Böhm Károly szülőházát. Az a nap a magyar filozófia ünnepe volt: Böhm Károlyt kimagasló hely illeti meg a magyar filozófia történetében. Mondják, a kortársak Ítélete elfogult, s még inkább a közelállóké. S miért ne vallanók be, hogy életében mi is közelebb állottunk Böhm Károlyhoz, közelebb, mint akik csak könyveiből ismerték. Egyházunk büszkén vallja fiának, iskolánk belső életében mély nyomokat hagyott több mint két évtizedes tanári és igazgatói működése, példája lelkesíti e. tanári testületet, melynek nagyobb felét még egykori kartársai, másikát a kolozsvári egyetemen volt tanítványai alkotják. Besztercebánya városával együtt ünnepeltünk mi is. S mert nemcsak könyveiből ismertük Böhm Károlyt, ki vádolhat bennünket elfogultsággal ? Elfogult a kortársak ítélete azok javára, akik hangos szóval másokat túlharsognak, akik ügyesen verik a hír nagy dobját, hogy drágán keljenek el, akik hízelegnek a tömegnek, miközben haszontalan, de sziporkázó elmésséggel elvakítják és tetszetős féligazságokkal elkábítják. Azoknak áll a világ. De azokkal, akik életüket nagy •célnak szentelik, akik félrevonulva a világ vásári zajától csöndben munkálkodnak, akiknek lelkűk, tudományuk mély és tiszta, mint a völgykatlanban rejtőző tengerszem: a nagy gondolkozókkal szemben nem elfogult a kor, még rovásukra sem, mert tudomást is alig vesz róluk. Amit az élet megtagadott, holtukban lesz osztályrészük : barátság, érdek nem toborozza a híveket, az eszme mégis utat tör magának és lassanként meghódítja a közönséget. Úgy vélem, ennek jele volt a besztercebányai kegyeletes ünnep. Böhm Károly maga nem várt életében elismerést. «Nem kívántam a mi társadalmunktól soha semmit, ami munkámat, érdemén felül, megilletné; azért nem is tartozunk egymásnak semmivel», így ír «Az ember és világa» előszavában; nem hitte, hogy megérje nagy műve hatását filozófiai irodalmunkra, nem is írta «csillogó díszműnek a pillanatnyi meghallgatás számára». 1*