Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
4 Böhm Károly emlékét, mint a beszterczebányai bronztábla hirdeti, «a Madách-Társaság kezdeményezésére a magyar intelligencia kegyelete» örökítette meg. És valóban az intelligencia ünnepe volt a leleplezés, a szónak más értelmében is, hiszen Böhm filozófiája legnagyobb emberi értéknek az intelligenciát vallja. Madách mondatja örökéletű hősével: «Kétséges rang-e hát szellem, tudás? Hol van nemesség más ezen kívül?» s mintha Adám hangja csendülne föl előttünk, amikor Böhm főművében olvassuk: «Nemes csak az intelligencia ... a szellem a legmagasabb méltóság, a nemesség, a legmeg- tisztelőbb prédikátum.»1 A szellem, mely magát és a dolgokat, az embert és világát visszatükrözi s e nagy mindenséget megérti, mivel ő alkotta, ez az egyetemes szellemiség Böhm filozófiai rendszerének alapköve. Fundamentális és egyetlen tevékenysége a léleknek a megismerés; az érzés az én önmegismerése, az akarat a tevékenységek megvalósuló formája. Tudomány, erkölcs, művészet egyaránt az értelem kisugárzása, az igaz, jó és szép csak a tudás különféle módosulata. Tökéletes értelem hasson át minden cselekedetet, mert az etika is lényegében logikai ismeret s a bűn a belátás hiányából ered. Nem célom itt Böhm filozófiai rendszerének összefoglaló jellemzését adni. Hiszen alig nehány éve, hogy a nagy filozófus elhunyt s nem elég nagy a távolság, hogy élete művét hatalmas köivonalaiban és apró részleteiben át lehessen tekinteni. Meg azután nem is teljes a rendszer, «Az ember és világa» ötödik kötete, mely az etikát és esztétikát ölelné föl, ez ideig nem jelent meg. Csak a rendszer egyik, talán nem is legjelentékenyebb részletét fogom bemutatni, úgy azonban, hogy az egész koncepciónak alapvető gondolata határozottan kiemelkedjék. Ahogy Böhm a logikai alapformák : a fogalom, Ítélet, következtetés tanát rendszeréhez idomította, mindvégig egyetlen mozzanat áll a középpontban, a magára eszmélő szellem, az öntudat. S hogy választásom erre a tárgyra esett, abban némi aktualitás is van: épen huszonöt év telt el, mióta a «Logika» megjelent, az a kézikönyv, mely közvetlenül Böhm Károlynak iskolánkban szerzett pedagógiai tapasztalataiból nőtt ki s azóta megszakítás nélkül itt használatban van. Az alábbi fejtegetések egy és más tekintetben kiegészítik a kézikönyvet. A formai logikában, mint a modern tudományban általán, régi és új, egymással össze nem férő nézetek találhatók. Túlzott jóhiszeműség és kevés óvatosság kell ahhoz, hogy rendszerét befej ezett1 «Az ember tragédiája» 8. szín. «Az ember és világa» III. kötet 185., 134. lap.
